2012. január 24., kedd

Keddi kívánság 46.

így fog kinézni a vityillóm, ha már öreg leszek és nyertem a lottón és görögországban élek (a stílusok nem teljesen passzolnak, szóval pár változtatást azért fogok eszközölni:)):
nappali, étkező

konyha

háló

fürdőszoba

2012. január 17., kedd

nesze nekünk modern világ

jo, hogy az analogrol a digitalis televiziozasra valo atallasrol irtam a diplomamunkamat, es az atallas utan 24 oraval sikerült behoznom 31 analog csatornat, nulla digitalisat es a sky is eltünt...
meg jobb, hogy ez csak christiant erdekli, mert en a legboldogabb akkor lennek, ha ez a 31 analog sem lenne :D

2012. január 13., péntek

fakszimile

nos, megneztük a tetovalt lany elsö reszenek amerikai valtozatat.
szkeptikusan erkeztem a moziba, valamint felve, hogy david fincher valami eszmeletlen nagyot alkotott es visszaszivhatom a nagypofaju megjegyzeseimet az elmult honapokbol, hogy mi a loturonak van szükseg egy masolatra, mikor az eredeti kihozta az alapanyagbol a lehetö legjobbat.
viszont elegedetten tavoztam, mert mar biztos, hogy fincher következö ket filmjere nem veszek jegyet.
rossz nem volt, de a sved valtozat sokkal-sokkal eredetibb (lehet, hogy csak azert gondolom igy, mert azt lattam elöször, vagy mert annal nem fontos, hogy beleferjen a 16-os karikaba, es megengedett volt a nyers brutalitas).
ami tetszett: a zene. azt hiszem, ennyiben ki is merül a felsorolas.
jo-jo, daniel craiget nem csiptem eddig. bevallom, most meghatott a kockas hasaval, a szexin felrecsuszott vastag keretes szemüvegevel, a puha kötött pulcsijaival es az öszülö halantekkal.
DE
sztem nem szükseges, hogy lisbeth salander szep legyen; nem szükseges, hogy egy szadista csak moderaltan nezzen ki szadistanak, es nem szükseges ezen lovagolnom sem.
DE
szükseges lenne, hogy az amerikaiak nezzenek europai filmet angol felirattal.

2012. január 11., szerda

"The godfather of Pop Surrealism."

veletlenül bukkantam az amazonon mark ryden kepeslapjaira (kiallitasi albumom mar van töle, de azt csak ugy egyben, nyugalomban, tiszta kezzel, szertartasosan, az asztalnal ülve lehet nezegetni, nehogy baja essen), aki benjamin lacombe mellett a masodik kedvenc illusztratorom... es megrendeltem öket... es ma csengetett a jol ismert kis török srac a csomaggal...
wäääääääääääääääääää :D
bob dylan jol megmondta:

"Az igazi nagy festmények nem a múzeumokba valók. A múzeumok temetők. A képeket az éttermek, az olcsó üzletek, a benzinkutak és a férfivécék falára kell akasztani."

csempe van a wc-ben, fäkk...

2012. január 7., szombat

(bonyolult kapcsolatok) ³

meg kell emlekeznem pär megrazo filmelmenyröl az elmult napokbol, mert ha nem rögzitem valahol, elfelejtem, hogy mit lattam.
- mammut: kedvenc szinesznömmel, michelle williams-szel. a film nagyon szemelyes elmenyeket hozott fel tavaly telröl, amikor christian ket hetig thaiföldön volt... de inkabb nezzetek meg, majd megtudjatok, miert...

- midnight in paris: ezt veletlenül emeltem le a tekaban a polcrol, nagy kö esett le a szivemröl, mikor itthon meglattam, hogy woody allen rendezte. iszonyu jo az ötlet, fantasy, de csak vudielenesen elrugaszkodva, semmi csillagkapu es tarsai. egy olyan törtenet, ahol alig varja az ember, hogy a film vegen szakitson a szerelmespar, ami bar tragikusan hangzik, de megis csak happy endet jelent. jol szorakoztam.

- the help: ez gondolom nehany oscart be fog zsebelni februarban. hitelesseg nagybetüvel, mestermü, aki ezen nem hatodik meg, az egy szivtelen fadarab. (sajnos csak ehhez talaltam magyar feliratos trailert.)

2012. január 6., péntek

munkaszüneti napon olvas az ember

"Emlékszem, egyszer sikerült a végkimerülésig játszanom.
Kaptam egy új sílécet, és nagy lelkesedésemben elfelejtettem enni.
Egész nap síeltem, megállás nélkül.
A végén elájultam az éhségtől, és nekimentem egy lámpaoszlopnak. Agyrázkódásom lett, és a papa bevitt a kórházba.
Az orvos azt mondta, rendben van, hogy sokáig játszom, de nem szabad megfeledkeznem arról, hogy közben enni is kell.
Azért estem össze, mert az, amit csináltam, olyan érdekes volt, hogy nem volt időm szünetet tartani.
Van ebben valami, ami hihetetlenül jó.
A lelkesedés.
De hol van az már?"

(39. oldal)

2012. január 5., csütörtök

a magyar konyha egzotikuma


tegnap neztünk egy müsort a tv-ben, nem tudom mar, hogy melyik adon, es mi volt a cime, de a lenyeg, hogy egy ferfi utazgatott a vilagban, es egzotikus tajakon probalt ki helyi jellegzetessegeket, amik nem eppen az inycsiklandozo kategoriaba tartoztak, pl.: kínai száznapos tojás, büdös bálnasült, kutyahús, meg ilyesmik.
és akkor valami ázsiai piacon következett a meglepö fordulat: tyukhusleves, amibe beleföztek a tyuk labait is. (teny, hogy elszürkült, elrohadt kapirgalo testresznek nezett ki, mintha egy adag sz*rbol szedtek volna epp ki, ezt alairom.)
en meg neztem, hogy ez hol egzotikus...
meggondolatlanul ezt ki is mondtam.
christian meg nezett.
gyanusan.
ki merte mondani, hogy ez undorito.
en meg mondtam, hogy ez a vasarnapi ebed nalunk... altalaban...
aztan azt is mondtam, hogy finom.
igen, mereszeltem...
ö meg csak tovabb nezett.
(vegäknak a következö sortol egyaltalan nem ajanlom a tovabbolvasast!!!)
mondtam, hogy gyerekkent elegge csiptem, mikor leszopogathattam a kis ujjacskakat...
kis betükkel kiirodott a homlokara a kerdes, hogy magyarorszag valoban europai, civilizalt orszag?
erre nem valaszoltam, de probaltam tisztazni, hogy ami az en tanyeromra kerül, az nem egy darab sz*rnak nez ki...
szerintem mar mindegy volt.
gondolom, mig ezt el nem felejti, csókmegvonas van...
azt még nem meséltem neki, hogy a disznovagaskor a nyers bört is meg szoktuk ragni...