2011. január 31., hétfő

talán a köv. téli olimpiára beérik a tudásom...

az a béna ott én vagyok
lech am arlberg, kilátás a panzióból
mínusz tíz volt
reggel
ez már a hazaúton, a világ végén...

a síelés nem ment túl jól, csomót felejtettem, estem-keltem, bénáztam, leginkább azt élveztem, amikor végre leültünk a Murmeli-ben, és valóra vált az egy éves terv, hogy eljussunk együtt ebbe az étterembe (ha nagy a hó, autóval nem lehet megközelíteni, csak sível). aztán onnan hazafele síelve meg már elkaptam a fonalat, de akkor meg már ment le a nap, és nagyon hideg lett, a liftek is lealltak, tovább nem próbálkozhattam. majd legközelebb, a szoba le van foglalva február végéig, mehetünk bármikor.

2011. január 27., csütörtök

amikor én még kislány voltam...

tegnap eszembe jutott a zöld szekrény illata a dédinél, aminek az also polcara fel kellett allni, hogy elerjem a legfelsöt, ahol mindig a levegön mar megpuhult, häzi csokis napolyi allt halomban. nem is ertem, hogy hogy lehetett mindig tele a tanyer es mindig pont ugyanugy tökeletesre megpuhulva a süti, ahogy en szerettem... az ilyet biztos csak a dedik tudjäk...

2011. január 26., szerda

bokros gondok

a gyengebbik nem mindennapos problemajanak es a gillette nelküli eletnek szentel egy kis figyelmet a video. a tema sem semmi, es a dallam is nagyon oke. sztem.

Sorkizárás

2011. január 24., hétfő

kitzbühel - hahnenkamm-rennen 2011

"Kitzbühel leghosszabb sípályája a Horn 7,1 km-rel és 1195 méter szintkülönbséggel, de a környék híresen veszélyes, félelmetes városi legendákkal övezett, 3312 km hosszú pályájának neve: Streif. A pálya teteje 85 százalékos meredekséggel büszkélkedhet, de általában minden igazán jó síelő képes végigmenni rajta. Kiindulási pontja a Hahnenkamm felső állomása, legnehezebb részének az első egyenes szakaszt és az azt lezáró úgynevezett Egérfogó ugrást tartják, amit a Steilhang meredek lejtője követ. Az utolsó, a Hausberg szélén lévő, záró egyenes szakasz, a nehéz pályaviszonyok (pl.: jég) miatt igazi extrém „síút”. Minden év januárjában – idén 18-23. között – megrendezik itt az Alpesi Sí Világkupa futamot, ami fontos sport- és társadalmi esemény (Hahnenkamm-Rennen 2011). Itt a világ legjobb síelői gyűlnek össze, hogy 80 méteres „magasságba” ugorjanak és 860 méter szintkülönbséget felvállalva, 100-140 km/h sebességre gyorsulva kevesebb, mint két percet töltsenek a Streif 3312 km-es szakaszán." (Forrás)



1

kereken egy éve érkeztem kufsteinbe azzal a feltett szándékkal, hogy mindössze tíz napig maradok... :)

2011. január 17., hétfő

tintahal és bálna


A történetben nincs semmi különös: válnak a szülők, van két gyerek, a helyzet mindenkinek nagyon kényelmetlen. Hirtelen új távlatok nyílnak és új szorongások kezdődnek. Felnőttek és gyerekek a fesztelen rosszalkodásra és a családtagok lelkiismeretének nyomasztására készülnek, továbbá mindenki nagyon sajnálja önmagát. Mindenki aggódik, mert felborult az addigi életrendje. Ahogy a csonkuló családokban ez csak lenni szokott. A szeretet mögött lappangó kicsinyes féltékenységek, a bűnbakok keresése és a sértettség a szülők és a gyerekek szájából és cselekedeteiből egyaránt sugároznak. Minden pillanat és megszólalás mögött ott a fortyogó indulat vagy fájdalom, a kínos helyzetből adódó sutaság összes gyengesége és az erény erőltetése is. Mindez félszavakból, finoman visszafogott jelenetekből látszik, nincsenek óriási drámák, színpadi túlzások. Filmszerű maradt ettől még A tintahal és a bálna, mert fölösleges üresjáratok sincsenek, hiszen minden jelenet óriási feszültséget rejt, és mindegyik helyzet újabb és újabb aspektusát mutatja be a négyszereplős konfliktusnak. Mindenki egy kicsit béna, mindenki szemét a többiekkel, mindenki önző valamennyire, miközben a maga módján mindenkit meg lehet érteni. Ez a dramaturgia egyik legnagyobb értéke. Az anya személyes boldogságáért nem hajlandó életre szóló áldozatra a családért; a sértett, gyerekeit manipuláló és az öregedéstől válságban vergődő apa, a titokban sört kortyolgató és nyilvánosan maszturbáló kisfiú és a magát az igazság bajnokának tekintő nyafka nagyfiú egyaránt szerethető és mégis szánalmas hősei a történetnek... (Forrás)

2011. január 16., vasárnap

állítólag...

...tudat alatt az apánk mintájára választjuk a párunkat. meg ugye a természetes szagok alapján. lehet az, hogy én ilyen nagyon jól kiszagoltam, hogy a kesöbbiekben az ebedlöasztalnal velem szemben ülö ember ugyanugy szazszor (velemenyem szerint total szüksegtelenül es idegesitöen) fogja csapkodni az evöeszközt kevergetesnel a tanyerhoz, mint ahogy azt himnemü ösöm teszi 40 eve anyu "legnagyobb örömere"? :)

2011. január 13., csütörtök

síkurzus 5. nap - fekete pálya. csak vicceltem :)

- az utolso napra nem mentem el, neztünk webcam-et, esik fent is az esö, itt nalunk meg szakad es meleg van, olvad, holnap pl. jön a fön, 15 fok lesz... mindez januarban... asszem felélhetjük a banki tartalekainkat, mert 2012-ben tenyleg jön a vilagvege. amugy is nyugtalanito dolgok törtennek a termeszetben napjainkban...
- a kölcsönzöben nagyon kedvesek voltak. öt napra bereltük a cicuccokat, de mivel ma nem megyek, maskor "lesielhetem" a mai napot.
- a kurzus tanulsaga: sielni jo, es ez nem olyan sportolasi forma, amin erzed, hogy sportolsz, marmint nem olyan mint pl. hogy elmesz egy fitnessterembe, 60 perc spinning mondjuk es kesz. itt kint vagy a termeszetben, friss levegöt szivsz, süt a nap, barnulsz, haladsz a sajat tempodban, valtogathatod a nehezsegi fokokat, folyamatos a kihivas, hiszen minden palya tökmas, aztan ha elfaradsz, leülsz egy hüttebe, iszol egy sört vagy forralt bort, eszel valamit, aztan mesz tovabb, estere pedig kenyelmesen elfaradsz. mondjuk kezdökent belölem nagyon sokat kivett a kurzus, de ennel mar csak jobb lehet.
- plusz: batrabban megyek majd neki a palyaknak, ha lesz bukosisakon, ereztem, hogy ennek hianyaban ott is fekeztem, ahol sisakban mondjuk nem tettem volna. de hat na, nem illik mar a kurzus alatt az intenzivre kerülni :)
- amit viszont illik: betenni ide a telisportok osztrak himnuszat, ami 1976-os megjelenese ota biztos minden nap elhangzik minden egyes hütteben:



- az also videot marynek küldöm, nem tom ismeri-e, veletlenül talaltuk tegnapelött... nagyon kemeny...

2011. január 12., szerda

síkurzus 4. nap - piros pályák

- tegnap elpöccintette a sioktato, mikor egymas mellett ültünk a liftben, hogy ma piros palyara megyünk. gyorsan tovabb is adtam a többieknek a hirt, mindenkinek összegyült a nyal a szajaban... öööö, inkabb a cucc a nadragjaban... ezt nem akartam tegnap elarulni, magam is nehezen emesztettem meg, mert mit gondol a polyas sielö? piros palya, uristen. tuti ott halok meg vagy helikopterrel kell lehozni, mert fennragadok.
- nagyon rosszul "aludtam". minden oraban felebredtem, es azt hittem, hogy mar reggel van, fel kell kelni. aztan persze kiderült, hogy kb. 50 percet sikerült pihennem felalomban, szo sincs reggelröl.
- a kocsiban elviselhetetlen voltam, valojaban csak duzzogi es szotlan, es nem akartam menni a kurzusra. nagyon nem. na, tele volt a gatya, ennyi.
- aztan megis "becsekkoltam", valoban piros palyan kezdtük a reggelt, de szerencsere kezdöknek kedvezö idö volt es kicsit olvadt ho, semmi jeg, ugyhogy nem volt gond, eses nelkül usztam meg a delelöttöt, görcsöles volt eleg, de kemeny voltam, legyöztem a hegyet :)
- ebedszünet
- megnezem a telefonom, christian hivott ezerszer es irt h hol vagyok, mert ö is feljött sielni a hegyre, megnezne, mennyit fejlödtem. igy is lett, szünet helyett is sieles volt, ketszer mentünk egy kek palyat, illetve ö nezett es követett, en meg igyekeztem. meg voltunk elegedve :)
- csisszre befutottam a delutani kurzus kezdetere, lift, kek palya, aztan mondta a tanar, hogy holnap nagyon rossz idö lesz, szakado esövel, igy ha szeretnenk egy turat, akkor azt most kell megejteni, holnap egyreszt semmit nem fogunk latni az alpokbol a felhök miatt, masreszt esöben sielni... na igen... az nem vicces. szoval ugy döntöttünk, hogy uccuneki, nagyreszt piros palyak, de lebukfencezni meg mindig lehet, ha maskepp nem megy.
- ketszer estem, de nem veszeset, es nem is piros palyan, hanem balfaszkodas miatt, egyszer be az erdöbe, ami inkabb csusszanas volt egy saros resz miatt. ekkor nagyon praktikus a feher sinadrag, en mondom...
- liftezes, lecsuszas, liftezes, lecsuszas.
- liftezes, es mondja a tanar, hogy amit majd most latunk, az ne ijesszen meg bennünket, de a hegy deli oldalan vagyunk, a fekete palya meghosszabbitasakent van egy piros, azon kellene majd valahogy levergödni. ha nem megy, levehetjük a sit, es le lehet baktatni a bakancsban a hegy szelen szep komotosan. de mi kemenyek voltunk. leneztünk, kurvafelelmetes volt, de mindenki megoldotta valahogy a lejutast, ketten lanyok a tanarral oldalazva csuszkaltunk lefele, mert annyira meredek volt, hogy a jol begyakorolt, biztosnak erzett technika ott kicsinalta volna a terdeinket (igy is van eleg baja a balnak, nem kell meg ra kakao), a nem begyakorolt, de ajanlott technikaban meg nem mozgunk meg olyan otthonosan. kipipalva.
- christian megvart egy hütteben, mar beszelni nem birtam a faradsagtol, egy sör, egy fel perec es irany haza.
- holnap lenne az utolso nap. jelenleg ugy nez ki, hogy nem fogok menni, mert mar most durvan szakad az esö, es holnapra ugyanezt mondja (eddig minden reggel megneztem a sipalya-idöjarasjelentest, mindig igazat mondott). technikailag mindent elmondott a tanar, ezert is siettünk, hogy utolso napra ne maradjon semmi tanulnivalo, tehat lemaradni nem fogok semmiröl, esöben sielni meg nem nagy elvezet.
(es a kurzus arlistaja amugy is ugy nez ki, hogy az elsö negy nap kerül az ar 95 %-aba, az utolso nap pedig 5 %, szoval meg lelkifurkám se kell, hogy legyen.)
- a nap tanulsaga (es egyben közhelye): ha KEMÉNYEN radolgozol az izomlazra, masnap tenyleg kutyabajod!

2011. január 11., kedd

síkurzus 3. nap - kék pálya

- hatalmas zakóval kezdtem a reggelt, szánkáztam háton vagy 50 métert lefelé egy srég, jeges részen. hát istenem, nem sikerült legyözni a fizika törvenyeit: ha a völgy fele helyezed a testsulyt, akkor az elkezd erösen hivogatni es elöbb-utobb igy jarsz
- a delelött egyik fele nagyon mokasan telt, egy pasi videokat csinalt rolunk, csoportosan es egyenkent is, aztan beszelhettünk is a kameraba kicsit, pentekre kesz lesz a mü, en is kertem belöle, meg lesz örökitve a "sielötudomanyom"
- ebedszünet elött egy perccel megint hatalmasat zakoztam, most valahogy fekezni nem sikerült, atszakitottam egy ilyen dinnyeföldbekeritö-hálókeritest, es lezugtam oda, ahol elvileg nincs is palya. ez oke is, elöfordul, de aztan visszamaszni... minden erömet felemesztette, szakadt rolam a viz, akkor mar tüzött a nap, alig tudtam elcsuszni utana a hüttéig, hogy kerjek egy vizet
- erröl sajnos mar nem keszült video...
- amugy nem csak en benazok am ilyen nagyokat. az egyik nö ma pl. az oktatonkat sodorta el majdnem, erröl elvileg video is van, a masik a szepen sorba felsorakozott fiuk alol tolta ki a labakat, ugyhogy döltek, mint a dominok, egy srac meg gazt adott es nem latta hogy ugratora ment fel, na hat ott majdnem összeestünk a röhögestöl, ahogy repült es landolt, elmeny volt, arrol nem is beszelve, hogy a ketszemelyes felvonobol kiszallva valaki tuti mindig elakad a leccel a masik botjaban es esik hanyatt a kijaratnal, amikoris az egesz lift leall par masodpercre, mig összeszedegeti az ember a szetszorodott darabkait :)
- delutan kek palya, a legkönnyebb (nem könnyü, jelzem, csak könnyebb, mint a többi), gyakorlas, gyakorlas, gyakorlas, ujat is tanultunk, de az meg senkinek nem megy, ugyhogy nem aggodom.
- a srac, aki tegnap feladta, egyedül gyakorolt ma, hat en ennek sok ertelmet nem latom, mert sztem elengedhetetlen a tanari segitseg, egyedül csak a berögzült rosszat ismetli, ami eddig sem ment
- holnap kettövel megint kevesebben leszünk, mert ök csak harom napos kurzusra fizettek be
- ragyogo napsütes volt amugy ma, kicsit megkapott a nap
- en mar tudom, mi lesz holnap, de nem arulom el, mert akkor uj cimet kell kitalalnom a bejegyzesnek :)
- a nap tanulsaga: ha elpöccinted valahol, hogy magyar vagy, istenbizony maskepp kezelnek. a csoportban arrol beszelgettünk, ki jegyezte meg a többiek nevet. en csak az oktatoet tudtam, (jojo, a nevmemoriam olyan gyatra, hogy csoda, hogy a sajatomat meg tudom jegyezni) az enyemet mindenki, meg hogy ja, te vagy a magyar lany... plusz a sikölcsönzöben (ami egesz nap hangyaboly modjara nyüszög, es sportolok szazai fordulnak meg bent) ma meg csak neztem, mikor odaleptem a kurzus vegen a srachoz es mielött kinyitottam volna a szamat, igy szolt: c64? (ez a fakk szama, ahol tároljak a sit, bakancsot, meg ahova az utcai cipömet elteszik, mig fent vagyok a hegyen) bazz, telitalálat :)

Keddi kívánság 24.

Ha majd milliárdos leszek és lesz gyerekem, ilyennel fog veretni a kacsalábon forgó palotám udvarán :)

2011. január 10., hétfő

síkurzus 2. nap - száguldás, síléc, szerelem

- tegnap este még a konyhában is azt gyakoroltam christiannal, hogy hogyan kellene professzionálisan tekeregni-kanyarogni a pályán
- aztán youtube-on is néztem videókat
- aztan elegem lett
- reggel ötkor már összevissza forgolódtam az ágyban, mert nem birtam aludni, es zabszem sem fert volna oda...
- korabban felmentünk a palyara, es gyakorolni probaltam, hat, nem igazan ment, keszült video is, ahogy hisztizek. christian nagyon jol szorakozott, en nem szeretnem publikalni a videokat, de ezen a velemenyemen meg lehet, hogy valtoztatok
- aztan a delelött folyaman valami lett, es csak azt hajtogattam magamban, amiket christian mondott a technikarol, es egyszer csak... nini, elkezdtem kanyarodni :) meg nem mindig megy kontrollaltan (erröl kesöbb), de az emelkedöcsken mar igen
- ma vegre a körülöttem levö vilagra is tudtam figyelni, nem csak azon felcseszni az agyam, hogy nem tudom ezt, nem tudom azt, igy vegre feltünt, hogy a tanarunkat jürgennek hivjak. a többiek nevet meg nem tom
- amikor kontrollalatlanul sieltem, akkor elegge begyorsultam, es csak lezuztam ezerrel az emelkedöcsken, bar nem is kellett volna
- ma mar nem kellett vallon cipelni a sit, bebi-, majd tányérlifttel közlekedtünk delelött. nem is köptem ki a belem
- gyorsasagra visszaterve: az ebedszünet elött a tanar bejelentette: na, akkor most a villam-judith kedveert siverseny következik. felsorakoztunk egymas mellett az emelkedöcsken, es uccuneki, padlogaz a legaljaig. jo, hat nem egy olimpiai versenybe illöen, de azert a megszokott gyalogtempohoz kepest eleg gyorsan mentünk, nekem eleg felesztö is volt, de azert elveztem, es a tanar nagyon elegedett volt, mikor persze nök közt en nyertem, összesitettben pedig a tanar es egy masik srac mögött lettem harmadik :) na jo, ebböl nem kell am teves következteteseket levonni, egyenesen elöremenni, lejtön lefele nem nagy cucc, megallni annal inkabb
- ebedszünet utan nagy lazan felsorakoztunk, es neztünk elebe a kellemes delutannak, amikor a kedves jürgen igy szolt: a szünetben fent voltam a közepsö allomason (ez mar tenyleg sielöknek van, 1100 meteren, az emelkedöcskehez kepest 400 meter szintkülönbseggel feljebb, rendes felvonoval lehet feljutni), jo a palya, induljunk!
- bazdmeg!
- felmentünk, a kek palyan probalkoztunk egesz delutan, az a legkönnyebb, de ez is borzasztoan meredeknek tünik
- csak ketszer estem
- a kek palya is nagyon felelmetes jelenleg, a pirostol a hideg raz, a feketenek meg közelebe se merek menni. nem is kell, szerencsere
- egy srac a csoportbol feladta, nem sikerült lejutnia sivel a kek palyas hegyröl sem, ö lement 10 perc utan a lifttel es... nemtom, hogy ö privatoktatohoz fordul, vagy holnap ujfent csatlakozik, mert holnap mar csak kekpalyas moka lesz, semmi emelkedöcske
- ami faj: leginkabb a fülcimpam, mert szemüveg is volt rajtam meg sapka is, es összevissza nyomorgattam a halloszervemet; sipcsontok a bakancs miatt; a tegnapi nagy esesem a jobb csipömön, ami lassan be is szinesedik; ami mar szines, az a jobb vallam, amin a leceket kell cipelni
- a nap tanulsaga: letezik olyan, hogy kéznagyujj-izomláz

2011. január 9., vasárnap

síkurzus 1. nap - antitalentum lennék?

vagy csak a gyakorlat teszi a mestert? ebben az esetben biztosan.
elgondolkodtam, en valojaban mindig is utaltam a tesiorakat. amikor benött folyamat a körmöm, az is jo indok volt, hogy csak a maszokan ülve nezegessem a kedves pajtasokat, ahogy szenvednek, kesöbb biztos havonta haromszor menstrualtam es volt emiatt felmentesem, meg teniszkönyök, es hasonlo baromsagok.
itt most nincs menekves.
ez, halljatok... kurva nehez egy sport. legalabbis addig, amig el nem tudsz lazulni a sin. en meg nem tudok. elfaradtam, eleg sok mindenem fäj, ugyhogy csak pontokba szedve:
- egesz nap izzadtam, mint egy lo
- a cipö nehez es terminator modra lehet csak menni benne, es ugy becsatoltam a legfelsö csatot, hogy a kurzus utan kalapaccsal vertek le rolam a szervizben. gondolom, ezen sokan nem lepödnek meg :)
- 9-en vagyunk a nemetül beszelö csoportban, ezen kivül van meg legalabb 10 csoport...
- mindenki öregebb nalam
- leegett a szäm
- az eseseket nagyon sokat gyakoroltam, jol is mennek, csak egy volt, ami nem annyira precizen sikerült, az faj is, de iszonyat be vagyok dörzsölve mindenhol thai täjgerbalzsammal, holnapig csak jobb lesz
- nem, holnap tutira nem fogok tudni felkelni jajgatas nelkül az agybol
- megtanultunk sasszezni dombon felfele, meg nem lecsuszni, ha hegynek szembe ällsz, es ha iszonyat gyorsak vagyunk, fekezni is tudunk mar
- ma meg nem lifteztünk, csak aprocska dombon gyakoroltunk (nem is domb az, csak emelkedöcske), ami azt jelenti, hogy vällon cipeltük fel a sít minden lecsuszas utan... hiaba csak emelkedöcske, cipeleskor azert ez nem vicces
- mindenki tud mar szlalomozni, csak en nem...
- nem adom fel, mig van bennem szusz
- de csak azert, mert kurvadraga volt a kurzus. ha potom penzbe került volna, egy ora utan "felmondtam volna"
- na jo, ilyet azert nem csinalok, ez csak a kezdeti ketsegbeeses volt, amikor mindenki haladt elöre, csak en csusztam hattal lefele a hegyröl...
- velem szemben persze, megfelelö iranyba, hegyröl lefele 2-3 eves, tündibündi minik csusztak le iszonyat sebesseggel, szeles mosollyal az arcukon. de ez nem eleg: sibotok nelkül... hat en bot nelkül aztan total halott lennek
- a nap tanulsaga: egyensulyerzekem es lazasagom a nullaval egyenlö
- a nap tanulsaga 2.: a sieles kihivas
folyt.köv

Mától 5 nap síkurzus!

2011. január 7., péntek

Cseresznyevirágzás - Hanami

A Cseresznyevirágzás egy idősödő házaspár, Rudi (Elmar Wepper) és Trudi (Hannelore Elsner) története. Trudi megtudja, hogy férje halálosan beteg, Rudinak azonban egy szót sem szól, inkább rábeszéli egy közös utazásra. A tengerhez utaznak, ahol váratlanul Trudi hal meg előbb. A film Orfeusz és Eurüdiké történetére emlékeztet, csak itt Rudi nem az alvilágba száll alá, hanem Japánba megy, hogy felesége kardigánjában és szoknyájában járva Tokió utcáit, életre keltse Trudit, és bár késve, de beteljesítse az asszony élete álmát, látni Japánt és a cseresznyevirágzást, a Hanamit. Rudi végül kimonóba öltözve butoh-t lejt a Fuji lábánál és követi Eurüdikéjét az Alvilágba.
Engem leginkább nem is a főszál, hanem a hálátlan, mindig elfoglalt, öreg szüleiket magasról leszaró gyerekek bemutatása hatott meg, amilyen én soha nem szeretnék lenni...
Trailer van ITT.

44 inch chest


Colin Diamond (Ray Winstone) teljesen összeomlik, amikor megtudja, hogy felesége viszonyt folytat egy fiatal francia pincérrel. Vérig sértett büszkeségén barátai – Old Man Peanut ( John Hurt), Meredith (Ian McShane), Archie (Tom Wilkinson) és Mal (Stephen Dillane) – segítségével készül revansot venni: elrabolják a szeretőt, és saját maguk által létrehozott rögtönítélő bíróság elé állítják. Hosszú éjszakának néznek elébe, és Colin az érzelmek teljes spektrumát átéli: haragot, bosszúvágyat, szeretetet és saját pitiáner mivoltát…
még magyar cimet se talaltam hozza, nemhogy trailert, pedig 2009-es film... majdnem az egesz egy pici szobaban jatszodik, de vegig izgalmas, megindito es nagyon szep gondolatok vannak benne a szerelemröl, de nem csöpög, szoval a himnemüek sem fognak hajtepve kirohanni a szobabol a legközelebbi focipalyara :)

2011. január 6., csütörtök

Ólomöntés

Az új esztendő első perceiben, de mindenképpen a napkelte előtt öntött ólom elárulja, mit tartogat az új esztendő.
Az ólomöntés technikája vidékenként más és más. Van, ahol csupán hideg vízbe löttyentik a megolvadt fémet (mi ezt csináltuk), de sok helyen különböző technikákkal bonyolítják a műveletet.
Az ólom könnyen, gyorsan olvadó fém, elég egy evőkanálban gyertya vagy gázláng fölé tartani. Amikor már folyékony, hirtelen mozdulattal egy régi kulcs lyukán keresztül kell egy lavórnyi vízbe csurgatni. A fém a hideg vízben megdermed, és előbb azt kell kikövetkeztetni, hogy mit formáz az így kialakult alakzat, utána már csak értelmezni kell a kapott ábrát. (Forrás)


en öntöttem egy nagyon egyertelmü szivet, meg egy ilyet:

közös megegyezessel arra jutottunk, hogy ez egy boszorkany a seprünyelen, balra repül eppen a kepen, ha nem lenne vilagos es iszonyat lobog a ruhaja :) mondjuk, szamomra ennek a jelentese is elegge egyertelmü :)
közben felbontottuk a magnumüveg pezsit es koccintottunk az uj evre:


2011. január 5., szerda

én nyertem

elöször is mindenkinek boldog uj evet. nekem nagyon összeszedetlenül es huzosan indult itt minden, nem is nagyon neteztem, ugyhogy a jokivansagosdi kicsit eltolodott.
röviden a sztori:
harmincadikan visszajöttem, de valahogy sehogyan sem sikerült visszailleszkednem. hiszterika voltam, es az sem esett jol, hogy christian "elfelejtette" közölni, hogy az aljascafka (ezentul mar csak igy fogom nevezni, ami nem kedves, de egyszerüen mar nem erem fel esszel...) is hazajött vele a gyerekkel thaiföldröl. mondhatni, meglepödtem. nem azon, hogy hazajöttek, ezt partoltam mar akkor is, mikor meg ki se mentek, csak a megvilagosodas nem volt valami kellemes, hogy mastol tudom meg. nyugiban szerette volna közölni velem, mert tudta, hogy elleneztem ezt az egesz utazast, nem akart feltekenysegi jelenetet, csak hat azzal nem szamolt, hogy a buli kellös közepen majd valaki benyögi a szitut en meg nezek majd nagy hülyen, hogy jeee, mindenki tudja, csak a hozzad legközelebb allo nem?
sebaj, eltöltöttem nehany meghitt percet aznap este a klotyoban nem eppen halkan szipogva, az biztos. viszont a kiakadas ellenere örülök h itt vannak a közelben, mert valljuk be, hogy az nem normalis, hogy ket honapon belül a gyerek ketszer kerül korhazba infuziora, es amikor senki nem kepes kajat eröltetni bele, söt, vizet sem, akkor az anyja üvölt vele es felpofozza, hogy egyen azonnal... normalis ez, most komolyan? en meg tudom erteni a felelmeit, meg hogy az ember nem nezi jo szemmel, hogy ehezik es kiszarad a gyereke a sajat szeme lattara, de egyreszt nem egeszseges, amit csinalt, hogy magat a gyerek ele helyezte es kiszakitotta szegenykemet a megszokott környezeteböl, masreszt veressel aztan marha sokat lehet elerni, harmadreszt erdekes modon, amikor christian megjelent a nyugalmaval es csinalt neki rantott hust, majd eletette a kajat, de nem eröltette, csak nekiallt maga is enni, öt percen belül a gyerek mar nem azert üvöltött h vigyek elöle a tanyert es ne etessek, hanem h ö akar vagni a kessel....
erröl ennyit, itthon vannak, a gyerek az elsö, neki jobb itt a közelben.
de persze annak ellenere, hogy ezt partolom, az ördög nem alszik, es mire visszaertem ide, megtette a hatasat a sok negativ pillantas, ami ezzel a sztorival kapcsolatban magyarban ert. folyamatosan gyanakodtam, mar ott tartottam h christianra azt is ra tudom bizonyitani, hogy megcsalt... tenyleg közel voltam, vadaskodtam, mar azt mondta, hogyha most nem rolam lenne szo, mar szakitott volna, mert olyanokat vagtam a fejehez, amiknek a gondolata sem fordult meg a fejeben, de ö szerencsere ugy reagalt, hogy nem ment dolgozni a heten, egesz nap beszelgettünk, együtt voltunk, jo, neha en bögtem, mikor az inga eppen oda hajlott, hogy tutibiztos voltam, hogy valami törtent köztük, de szerencsere minden tisztazodott. persze ki volt az egesz mögött.... mondjuk a manipulalasat mar sejthettem volna, mert amikor christian odaert hozzajuk, a kis tökös mar megint korhazban volt, es ledobvan a cuccait az aljascafkanal rohant a korhazba hozza, elötte meg persze hatarozottan megtiltva aljascafkanak, hogy a böröndjenek a cipzarjat meg csak gondolattal is erintse. szerintetek? mire visszaert, össze volt turva mindene olyan indokkal, hogy "nehogy gyürödjenek a ruhak"... bazdmeg!!! thaiföldön a negyven fokban aztan kiafrancot erdekel, hogy gyürött a polod? .... igy a kep is összeallt, amire christian is rakerdezett, hogy emlekszem-e, hogy irt egy sms-t, hogy ne ijedjek meg, ha nem elerhetö par oraig, mert elfelejtette bepakolni a telefontöltöjet, es eppen valami mobilszaküzletet keres a pusztaban. furcsallottam is, mivel üzletemberkent mindig a töltöt pakolja be elsökent. mindig. nincs kivetel. ... igen, jora gondoltok, ha mertek ilyenre gondolni, en nem mertem, megvartam mig christian kimondja: utolso nap elökerült a töltö, sertetlenül, es az aljascafka talalta meg... jajj, micsoda veletlenek vannak...
hogy lehet egy felnött nö ennyire.... buta. vagy nem is tudom, milyen jelzövel illessem. ilyen primitiv modon machinalni es megprobalni elerni, hogy ne tudjunk beszelni..... basszus, internet is van, azt nem kapcsolhatja ki.... vagy en nem is tudom mi van ennek az agya helyen, de valami posvanyos büzlö tocsa lehet, többet nem nezek ki belöle.
a lenyeg, hogy kiderültek meg rosszabb dolgok is rola, amiket ö maga vigan vallal. eddig sem ereztem semmi eselyt arra, hogy összeismerkedjünk, a gyerek sem lehet eleg indok, engem nem erdekel, en nem vagyok hajlando olyan szinten beengedni az eletünkbe, hogy hozzam is szoljon, mert ennek meg a szajabol is csak a szenny folyik, nemhogy a gondolataibol es a cselekedeteiböl. erre meg aztan nincs szüksegünk. szerencsere talan erzekeli, hogy a legutobbi probalkozasai bebuktak, mert szilveszterkor meg mindenkeppen be akart nezni hozzank, aztan azota nem jelentkezett. halaistennek.
de ami a legfontosabb, es felnyitotta a szememet, az egy nagyon szomoru tragedia a barati körünkben, ami tegnap elgondolkodtatott, es rajöttem, hogy a sok szemet, amivel emiatt a nö miatt kell foglalkoznom, igazabol lenyegtelen, es nem szabad miatta energiat pazarolnom a veszekedesre, a viszalykodasra, egyszerüen csak ketten vagyunk fontosak, ö meg elmehet a picsaba. szoval a lenyeg, hogy ugye van egy fogado, ahova jarunk többen pokerezni, nagyon kedves a fogados, ujevkor meg is latogattuk felköszönteni. felesegevel a masodik babajukat vartak, a csajszi mar korhazban volt, mert tegnapelöttre volt kiirva. megbeszeltük, hogy majd lesz tejfakaszto buli, dinomdanom, csuhajja. tegnap összefutottunk egy közös ismerössel, akitöl vigan kerdeztem, hogy na, ujra apuka lett-e mar a srac. es akkor sajnos azt a valaszt kaptuk, hogy a tegnap reggeli vizsgalaton kiderült, elvesztettek a babat. a kiirt idöpont elött egy nappal. nincs gyerekem, de ez annyira megrazott. egy egeszseges, fiatal, boldog par, akik a lehetö legnagyobb izgalommal vartak a babat, mert nem kerdeztek meg a nemet, igy meglepetes lett volna. es most tessek.... ennel szörnyübbet el sem tudok kepzelni. ilyenkor mindig ra kell jönnöm, hogy csak hälät kell adnom, es jo lenne, ha egy fel szoval sem panaszkodnek, amikor a legnagyobb problemam jelenleg, hogy a vasarnap kezdödö ötnapos sikurzuson majd mekkorakat fogok esni...