2009. november 29., vasárnap

friss

Középkori módszerek G. Á. ellen
Nem tilos az otthonszülés, de a bábákat börtönbe zárnák - Az Alternatal Alapítvány sajtóközleménye
Feltehetően gondatlanságból elkövetett emberöléssel vádolnák meg G. Á.-t, aki eddig foglakozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt állt a bíróság előtt. A Pesti Központi Kerületi Bíróság végzése szerint G. Á. és vádlott-társai ügyét a Fővárosi Bíróságra helyezik át. Habár a két bűncselekmény büntetési tétele azonos, az emberölés a nyilvánosság előtt súlyosabbnak minősül. G. Á. védői szerint a legújabb szakértői vélemény nem hozott olyan fordulatot az ügyben, ami indokolná az eltérő minősítést.
A bíróság döntése váratlan és érthetetlen. Nem tudunk olyan esetről, amikor kórházi szülész-nőgyógyászt vádoltak volna gondatlan emberöléssel. A magyarországi otthonszülés G. Á. nevéhez fűződik. Otthon szülni nem tilos, sőt, egy nő az Alkotmány értelmében megválaszthatja, hol és hogyan kívánja világra hozni gyermekét, ez következik az önrendelkezéshez és az egészséghez való jogából. Az állam ugyanakkor nem teremt megfelelő körülményeket az otthonszüléshez: a bábák nem kapnak az államtól a munkájuk végzéséhez szükséges szakmakódot, ha részt vesznek egy otthonszülésnél, az illetékes hatóság megbüntetheti őket. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a magyar Szülészeti és Nőgyógyászati Szakmai Kollégium (SZNSZK) – a nemzetközi trendekkel szemben – veszélyesnek és kerülendőnek tartja az otthonszülést. Habár az állásfoglalások meghaladott, hamis, és nem evidenciákon alapuló szlogenekkel mennek szembe az otthonszülés Nyugat-Európa számos országában bevált és jogszabályokkal biztosított formája ellen (l. Lege Artis Medicina, 2002;12(3):172-80.), a hazai ügyészségek és bíróságok ezeket tekintik kiindulási alapnak az otthonszüléssel kapcsolatos ügyekben. A Kollégium állásfoglalásai tehát nem ártatlan papírtigrisek: a hatóságok ezekre alapozva, ezek alapján döntenek az otthonszülést kísérő bábák ügyében. Ennek szellemében jelentik föl lépten-nyomon az otthonszülésnél segédkező bábákat: ha van egy bábánál infúzió, az a baj, ha nincs, az a baj. A jogi és szakmai rendezetlenség miatt bármit tesznek, előbb-utóbb a vádlottak padján végezhetik. Ez nem jogállam, ez középkor. Habár a nők túlnyomó többségét a kórház nyugtatja meg, van évi párszáz kismama, aki az otthonszülés mellett dönt. Az ő jogaikat tiporja sárba az egészségügyi kormányzat, mely évek óta nem rendezi megnyugtatóan az otthonszülés jogi szabályozását. A hatályos jogszabályaink semmilyen szinten nem tiltják az otthonszülést, ennek ellenére az otthonszülést választó nők, az otthon született gyerekek és az őket segítő szakemberek sorozatos nehézségeknek, diszkriminációnak, közigazgatási és büntetőjogi eljárásoknak vannak kitéve.
A jogalkotók közel húsz éve hitegetik a szülés háborítatlan módját felelősséggel választó édesanyákat és édesapákat az otthonszülésről szóló jogszabályok megalkotásával. Elsőként Mikola István, a Fidesz egészségügyi minisztere ígérte a kérdés rendezését, de sem ő, sem a 2002 óta kormányzó pártok nem léptek az ügyben. Horváth Ágnes egészségügyi minisztersége alatt megindult ugyan az egyeztetés, ám a vonatkozó törvénytervezet megalkotását a kompetens bábák helyett azon kórházi szülészekre bízták, akiknek nincs – hisz nem is lehet, ha sohasem vettek részt otthonszülésnél – tapasztalatuk otthonszülés terén. Ráadásul az otthonszülés kérdésében a minisztérium azt a Szülészeti és Nőgyógyászati Szakmai Kollégiumot tekintette kompetensnek, amely hivatalosan is elismeri, hogy elítéli az otthonszülést. Ebben a jogi, szakmai és politikai környezetben állnak a bíróság előtt G. Á. és társai. Szakértőként a bíróság kénytelen azon szülész-nőgyógyászok, vagy olyan, a szüléskísérés otthoni módjáról információval nem rendelkező egyéb szakértők nyilatkozatára hagyatkozni, akik gyakran még azt sem tudják, hogyan zajlik le egy beavatkozás-mentes szülés, és mi a felfogásbeli különbség a szülés megközelítését illetően a két szakma, aszülész-orvosi és bábai szakma között.
Érdemes megjegyezni, hogy Magyarországon a műhibát elkövető orvosok nagy részét felmenti a bíróság, mert egyéb orvostársaik mellettük tanúskodnak, vagy a kórház megállapodik a kártérítésről. Az otthonszülést kísérő bábáknak nincs, mert nem lehet biztosításuk, kórházi háttér hiányában magukban állnak a bíróságon. Miközben a Magyar Állam súlyos mulasztásban van, amikor nem rendezi az otthonszülés körülményeit, a bábák páratlan meghurcoltatására sehol Európában nem volt még példa. Ezzel ellehetetlenítik Magyarországon az otthonszülést, súlyosan sértve a nők azon jogát, hogy maguk rendelkezzenek arról: hol, hogyan, kivel hozzák világra gyermeküket.
2009. november 27.

csillár

(http://bughouse.com/index.cfm?pID=66&iDi=4&p=2)

a hétvégén majd felmegyünk a hegyekbe...

hol is kezdjem?
tegnap kettőre jött értem apám bátyja, tudjátok, a fekete bárány :)
egy haverjával, és az ő barátnőjével először kuchl-ba mentünk, ott készülődtünk az esti kiruccanásra. salzburgi éjszakát terveztünk, de aztán úgy döntöttünk, hogy golling közelebb van,
és éhesek is lettünk, úgyhogy a döllerer-ben (http://www.doellerer.eu/) vacsoráztunk.
petinek üzenem, hogy az étterem 18 pontos a gault millau rendszerben, mondjuk mi az enoteca részben fogyasztottunk, az "csak" 14 :) mindenesetre nagyon színvonalas hely, karamellizált káposztástésztát ettem salátával... meg kell mondjam, semmi gond nem volt vele :)
a buli helyszíne már nem volt annyira lehengerlő, de a társaság annál inkább, dartsozgattunk és annyit nevettünk, hogy már nem bírtam hasizommal.
ma délelőtt 10 után keltünk útra, már csak kettecskén. a program: körút a hegyekben. hideg volt és nagy hó. akartam sokat fotózni, de akkora köd volt, hogy nem volt értelme tökhomály képeket készíteni. marynek azért érdemes erre egy pillantást vetnie (ez már egy kicsit lejjebb volt, lofer-ben, ahol ebédeltünk), még ha most naggggyon utál is:
szóval gollingból indultunk, bischofshofen, a hochkönig hegyen át saalfeldenbe, st. ulrich am pillersee (annyira idilli, hogy elképzelni nem tudjátok, mint egy mesekönyvben...), aztán egy kis kukkantás tirolra, lofer (ebéd), kitérő németországba (bad reichenhall), és vissza salzburgba, körbe is értünk.
most meg "várom", hogy kezdődjön az új hét, és a munkás hétköznapok. jippp.

2009. november 27., péntek

négy

eltelt négy hónap.
tanulság akad bőven.
az már teljesen letisztult bennem, hogy milyen anya (nem) szeretnék lenni, és milyen otthonban (nem) akarok élni.
a szabad hétvégét a street-es időszakban is értékeltem, na de most... hálát rebegnek ajkaim az ég felé, ha közeleg a péntek reggel, és már látom az alagút végét.
ennek az évnek a vége is nagyon gyorsan közeleg, három hét múlva (koppkoppkopp) ilyenkor már a bőröndömön fogok ugrálni, és próbálom a cipzárt behúzni, hogy a sok-sok apró meglepit mind haza tudjam vinni nektek :)
nem vagyok túl beszédes mostanság itt a blogban. elfáradtam kicsit, meg ha éppen történt valami, nem örökítettem meg fényképezővel, és képek nélkül annyira nem izgalmas beszámolókat írni, de most frissen töltött az aksi, úgyhogy újra lehet akciózni.
ez a hét amúgy az első két napot leszámítva egész jó volt. jó alatt itt a stresszmentességet értem. eü-szempontból nem százas még a helyzet, de majd alakul. a totál idegbajtól már messzebb vagyok, mint mondjuk két héttel ezelőtt. :)
és most két szabadnap következik.
remélem, lesz miről beszámolnom vasárnap este...
most aludni vágyom, úgyhogy azt is fogom tenni. előreláthatólag 12 órát, úgyhogy psszzzzztttt :)


Yeasayer - "Ambling Alp" video
von naivepromo

2009. november 25., szerda

oachkatzlschwoaf, gää?

ma a kurzuson megtanultuk a mókusfarkat osztrák dialektusban.
nélkülözhetetlen :)
már 10-ig sem bírok fennmaradni, rotty...
de távpuszi jár mindenkinek.

erwin olaf

az egyik kedvenc sorozatom tőle:






2009. november 24., kedd

elvileg minden rendben van

Kedves Rák!
Összehasonlíthatatlanul kellemesebb nap lesz a mai, mint a tegnapi volt. Egész nap valami bölcs nyugalom fog uralkodni rajtad. Ennek lényege az a tudat, hogy minden rendben van. Ha így érzel, az azt mutatja, hogy képes vagy kapcsolódni az energiát adó nyugalomhoz. Jegyezd meg, hogy milyen érzés ez, hogy máskor is képes legyél felidézni, mert ez a te természetes állapotod…
a mentsvár: tegnap 4 órát sikerült eltöltenem a tónál meditáció címszó alatt, bár szó szerint véve nem azt csináltam, de kapcsolgattam kifelé a stresszforrásokat a kis agyamból. muszáj, mert nem a legjobb úton haladok egészségügyileg afelé, hogy amikor hamarosan hazamegyek, ne egy megkeseredett vénasszony-tekintettel találkozzatok. szóval nagyon koncentrálok most, erősen rajta vagyok, hogy ne stresszeljek, és mindjárt indulok megint a tóhoz, bár ma kb. csak fél órám lesz nyugton maradni, aztán meló.
anyám elhagyta a kulcsát. én vagyok a hibás. szombaton még megvolt, ebben biztos vagyok, vasárnap és hétfőn szabad voltam, az én kulcsomat használtam, és nem is láttam az övét, ma reggel meg apué volt a zárban. erről sem én tehetek. most mondogatom, hogy minden rendben, nem én vagyok a hibás, lepereg rólam a csúnya nézés és a vádaskodás, de ez annyira bosszantó, hogy mindennek én vagyok az oka. és ha hülyén nézek, mert azt sem tudom, miről van szó (honnan tudnám, tegnap nagyrészt itthon sem voltam), akkor persze még nagyobb a kiakadás.
én mindig is arra törekedtem, hogy belássam, ha hibázok, nemcsak magamnak, hanem akár másoknak is. mert emberből vagyok, és igenis gyakran előfordul. nem értem, mi értelme van annak, ha valaki folyamat bűnbakokat keres, és magát a tökéletes lényként értelmezi. ilyen nincs, még a mesékben sem.

2009. november 22., vasárnap

zeitgeist: addendum (2008)


tesókámnak egy kis elfoglaltság a holnapi ügyeletre :D innen meg is lehet nézni, nem kell letöltögetni, csak katt és mehet is a film.
véleményem? szépen felépített, kerek történet (összeesküvéselmélet?), szép idézetekkel, és nem megszokott módon egy lehetséges megoldással a második órában, bár szerintem ez csak utópia, és nem hogy az én életem során, de még ükonokáim életében sem fog megvalósulni, sőt... amíg minden ember agyát nem mossák ki patyolattisztára, addig ez csak álom marad, de a kedvenc részemet azért leírom ide:
"a mai oktatási rendszernek egyetlen célja van: munkaerőt képezni egy adott állásra. az embereket specializálják, nem pedig széleskörű tudást adnak nekik. az emberek sok mindenről nagyon keveset tudnak. nem lehetne embereket háborúba küldeni, ha széleskörű tudással rendelkeznének. az oktatás ma leginkább magoltatás, nem pedig a problémamegoldó képesség fejlesztése. nem kapják meg az eszközöket sem érzelmileg, sem szakmailag ahhoz, hogy kritikusan gondolkozzanak. az erőforráson alapuló társadalomban az oktatás nagyon más lenne. társadalmunk legfontosabb célja a szellemi fejlődés és minden egyes ember motiválása, hogy a legtöbbet hozza ki magából, mert az a filozófiánk, hogy minél okosabbak az emberek, annál gazdagabb a világ, mert mindenki hozzájárul valamivel. minél okosabbak a gyerekeid, annál jobb az én életem is, mert annál többet fognak tenni a környezetért, és benne az én életemért. minden, amit kitalálunk az erőforrás alapú társadalomban, fel lesz használva a társadalomért. nem lesz semmi, ami ezt visszatartaná." de szép is lenne....
és még egy tanulság: nagyon jó döntés volt, hogy nem közgázzal vagy pénzüggyel kezdtem el foglalkozni. hogy ez a banki világ nekem mennyire magas.... és mennyire utálom a pénzt.... brrr...

2009. november 21., szombat

sűrű

három hétvége programját intéztük ma el bujin-nal a városban, úgyhogy kissé elfáradtunk.
az első nem volt nagy szám, europark bevásárlóközpont: mikulás, karácsonyi, szülinapi ajándékok vásárlása fogadott gyermekeinknek. nekem kicsit nehezebb dolgom volt a három hónapos bébit tekintve, na de egy szép dobozos, szerencsehozó, faragott elefántot talán idősebb korában is tud majd értékelni, úgyhogy amellett döntöttem.
mivel kínai éttermet nem találtunk, de már régóta viszketett a tenyerünk a pálcikák után, bementünk a belvárosba, és a yuen-ben ettünk egy "befizetsz-kis-pénzt-és-abból-csipegetsz-amiből-akarsz" ebédet. jelentem, már a rizst is egész ügyesen eszem pálcikával.
és a harmadik program mi is lehetett így karácsony közeledtével, mint a salzburgi christkindlmarkt, azaz a karácsonyi kirakodóvásár. anyám figyelmeztetett, hogy minden nagyon drága lesz, ne tervezzek nagy bevásárlást, csak a nassolnivalók és a forralt bor éri meg. ez így is volt. körömnyi karácsonyfadíszekért kértek el szemrebbenés nélkül két eurót, csak lestem. alkoholfogyasztás nagy tételben sajnos ki volt zárva, mivel én ma este még dolgoztam, bujin pedig kocsival hozott haza a faluközpontból, szóval maradt az édesség. kandírozott alma. nyammm. olcsó volt, csöpögött, ragadtunk, és ketten nem bírtunk egyet megenni, úgyhogy jól szolgált az abrak. legközelebb este megyünk és fényképezőt is viszek, aztán kaptok a hangulatból is bőven képek formájában, addig meg legyen elég ennyi. holnap még nemtom mi lesz, bujin beoltatta magát malackainfluenza ellen... és ma nem volt túl jól. hmm, mellékhatások? remélem, nem. szóval kiderül, hogy mennyire és mibe keveredik bele holnapig, aztán lehet, hogy bolhapiacozunk. vagy délig alszom, aztán estig vasalok, jeeeeeeee.
ohhh, majd elfelejtettem, tervben volt, hogy kámerondiázzal és tomkrúzzal megiszunk egy kávét valahol, de aztán annyira sűrű lett a nap, hogy ezt kihagytuk. de a fél város még mindig le van zárva a “knight and day” film forgatási munkálatai miatt.

2009. november 20., péntek

kate

ha választhatnék magamnak külsőt, kate moss szeretnék lenni. eszméletlen jól néz ki ez a nő korához és múltjához képest. meg ez a ruha... ehhh, szerelmes vagyok :D

áldozat 11.

1 Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt. 2 Megvan az ideje a születésnek, és megvan az ideje a meghalásnak. Megvan az ideje az ültetésnek, és megvan az ideje az ültetvény kitépésének. 3 Megvan az ideje az ölésnek, és megvan az ideje a gyógyításnak. Megvan az ideje a rombolásnak, és megvan az ideje az építésnek. 4 Megvan az ideje a sírásnak, és megvan az ideje a nevetésnek. Megvan az ideje a gyásznak, és megvan az ideje a táncnak. 5 Megvan az ideje a kövek szétszórásának, és megvan az ideje a kövek összerakásának. Megvan az ideje az ölelésnek, és megvan az ideje az öleléstől való tartózkodásnak. 6 Megvan az ideje a megkeresésnek, és megvan az ideje az elvesztésnek. Megvan az ideje a megőrzésnek, és megvan az ideje az eldobásnak. 7 Megvan az ideje az eltépésnek, és megvan az ideje a megvarrásnak. Megvan az ideje a hallgatásnak, és megvan az ideje a beszédnek. 8 Megvan az ideje a szeretetnek, és megvan az ideje a gyűlöletnek. Megvan az ideje a háborúnak, és megvan az ideje a békének. 9 Mi haszna van a munkásnak abból, amiért fáradozik? 10 Láttam azokat a bajokat, amelyeket Isten azért adott az embereknek, hogy bajlódjanak velük. 11 Szépen megalkotott mindent a maga idejében, az örökkévalóságot is az emberi értelem elé tárta, de az ember mégsem tudja felfogni Isten alkotásait elejétől végig, amelyeket megalkotott. 12 Rájöttem, hogy nincs jobb dolog, mint ha örül az ember, és a maga javára törekszik egész életében.
(Prédikátorok 3.4.)
emlékeztek a footlose című filmre kevin bacon-nel a főszerepben (1984)? nekem nagy kedvencem volt mini-koromban, talán valahol otthon még meg is van a videokazi, de már biztos nézhetetlen a minősége. abban a filmben hangzik el a fenti idézet, nem teljes egészében, csak egy részlet, de ez már tinikoromban is megfogott és azóta is az egyik kedvenc részem a bibliából. na, de hogy ne legyen ilyen komoly ez a bejegyzés, íme egy részlet a filmből, a zárójelenet, sztem nagyon nagy :D

Footlose - kenny logins
Hochgeladen von la_shivi. - Sieh mehr Musikvideos, in HD!

2009. november 19., csütörtök

álmok

telnek a munkás hétköznapok. már megint arra eszméltem, hogy csütörtök van... harminc nap múlva ilyenkor már magyar földön leszek, remélem. igaz, hogy minden nap más, de mégis van rutin az életünkben. nem mondom, hogy monoton, de azért akad valami rendszer, és már nagyon vágyom a rendszertelenségre, hogy minden nap nagyon más legyen, minden nap máshova menjek, másokkal találkozzam, másokkal, mindenkivel, akivel csak lehet. meg a felelőtlenség után ácsingózom leginkább. elsétálni egy kisgyerek mellett az utcán úgy, hogy ne kapjak utána, ha megbotlik. lehet, hogy nem is fog menni...

2009. november 16., hétfő

amikor a fekete bárányok egymásba botlanak...

jujj, de rég jelentkeztem...
kissé sűrű lett az elmúlt pár nap, íme:
pénteken a kis hölgy náthás lett, úgyhogy nem ment oviba, nehogy másnapra ágynak essen, szóval játékkal telt a délelőtt, aztán ebéd után szabad voltam. mivel anyám (ezentúl a félreértések elkerülése végett az "anyám" kifejezés alatt az osztrák, ideiglenes mádör értendő, az "anyukám" alatt pedig az igazi és legjobb a világon:)) feltette a kérdést, hogy van-e csini ruhám a másnapi keresztelőre, elgondolkodtam. addig a pillanatig azt hittem, hogy van, de aztán elbizonytalanodtam (mekkora puccparádé lesz itt, kérem szépen?), úgyhogy a szabad délutánomon bementem a szitibe és vettem egy kis kötött pulcsikát, ami nagyon csinatos, és a megfelelő kiegészítőkkel (tappernaci, magassarkúúúú) párosítva mary szavajárásával élve: eléggé ceccuális is tud lenni :D július óta játszós tréningruhában vagyok, úgyhogy kellett egy kis változatosság.
szombat keresztelő. (közbevetés: jut eszembe, a mai nap sem volt rózsás, de úgy döntöttem, hogy ebben a bejegyzésben igenis csak a jó dolgokat fogom kiemelni, a rosszakkal meg majd lesz valami, remélem elpárolognak hamarosan.) salzburg, korai érkezés, először az étterembe mentünk, hogy kávézzunk egyet a ceremónia előtt, később az ünnepi ebédet is ott szolgálták fel (http://www.krimpelstaetter.at/ ; tradicionális osztrák konyha, grízleves, és háromféle főételből lehetett választani, én a jól ismert bécsi tányérhúst ettem, spenóttal, tormával, rösztiburgonyával, finom volt, de lehetett volna mondjuk kevésbé kihűlt). gondolom, a templom iránt nem sokan érdeklődtök, a bébi megkapta a levi maximilian becses nevet, amúgy meg nem tehetek fel képet a családról, úgyhogy erről ennyit. szép volt és rettentő hideg.
de ugorjunk kicsit vissza a kávézáshoz. betoppant ugyanis itteni apám mostohabátyja is, aki nem nagyon tudott hova tenni engem, hogy mit is keresek én a család köreiben kávézgatás közben, és miért játszom a tesója gyerekeivel olyan lelkesen. neki elfelejtették említeni július óta, hogy au-pair leányzó van a háznál. talán azért, mert olyan alak, akinek a szeme sem áll jol :D persze, ő volt a legjobb arc a társaságban, minden gyerek körbeugrálta, mert tudott egy csomó kártyatrükköt, merte jól érezni magát, és inni néhány bort, stb. csak hát én az unatkozó nemdohányzó bandával üldögéltem egy teremben, ő meg szórakoztatta a banda életrevalóbb felét egy másikban. aztán persze elegem lett, amikor a harmadik kávét kértem ki öt órán belül, és még mindig ásítoztam, úgyhogy kiakadás ide vagy oda, kiültem hozzájuk, és onnantól már egyenes út vezetett odáig, hogy az ünneplés után vacsorázni vitt az úriember, ehhh... amúgy valóban lejött első pillantásra, hogy a család kívülálló egyedével akadtam össze, aztán megtudtam a "zűrös" magánéleti részleteket is (semmi komoly, bármelyik családban találhatunk rá példát, csak hát néhányan azokat az embereket megbélyegzik, akik mondjuk el mernek válni egy boldogtalan házasságban, vagy ilyesmi), úgyhogy világossá vált mindkettőnk számára, hogy a fekete bárányok egymásra találtak :)
a modern művészetek múzeumában van egy nagyon jó kis étterem, az m32, ott kötöttünk ki. nem au-pair pénztárcának való, na de nem én fizettem persze. ilyen pazar a kilátás: jót pletykáltunk, boroztunk, hangulatos volt.
de hát akkor már ne kispályázzunk, másnap egy olasz étteremben ettünk, basszus, ha salzburgban jártok, feltétlenül nézzetek be oda, "pasta e vino" a hely neve, egy nagy húsos-sajtos-halas pult is van az étteremben, meg egy csomó bor ugyebár, nem volt nehéz levágni a nevéből, igazi családias hangulat, nagyon tetszett. naponta csak háromfélét főznek, azok közül lehet választani, a szardíniásat érdemes kipróbálni. :)
aztán egy kávé itt (fuschl am see, korábban említettem egyszer, amikor a perui au-pair lánynál voltam látogatóban, hogy láttam a buszból, mennyire szép hely, most nem csak onnan láttam, valóban lenyűgöző):

és vége is lett a hétvégének sajnos. remélem, még lesz néhány hasonló :)

2009. november 12., csütörtök

hírösszefoglaló

anyagias lány:
igen-igen, pénzről volt szó, azért célozgattam itt a munkaügyinek írkált levélre (amire amúgy azóta sem jött válasz). ha valaki kíváncsi a sztorira, majd személyesen otthon elmesélem, sokszor nekiálltam összefoglalni, de így hosszú, meg már annyi bőrt lehúztunk róla itteni anyummal, hogy semmi kedvem kifejteni. a lényeg, hogy megegyeztünk mindenben, sztem mindenki jól jár, és úgy látom, hogy a sértettség is csillapul, mert én senkit nem akartam megbántani, de sajnos kicsit sikerült. tökre elégedett vagyok, sokan nem kapnak au-pair-ként ennyi juttatást, csak hát ha az ember olvas egy törvényt, ami szerint többre jogosult, naná, hogy bekérdez, hogy mi is ezzel a helyzet. sztem ez nem pénzsóvárság, csak annak kinyilvánítása, hogy nem vagyok tök hülye a matekhoz {pedig de :)}
kaja:
tegnap a nagybetűs TÖKÉLETES NAPunk volt együtt. leesett az állam, mennyire flottul ment minden, pedig féltem, mert ez az ebéd előtt oviból elhozás nem szokott pozitívan elsülni. akkor már eléggé fáradt ahhoz, hogy csak az anyu kelljen neki, de tegnap... mosollyal fogadott, amikor érte mentem, hazabattyogtunk, kölyökkutyát simogattunk, és akkor sem volt probléma, amikor leesett neki a tantusz, hogy anyu még nincs itthon, és még egy kicsit kettesben maradunk. bújócskáztunk, elszórakoztunk. délután pedig elmentünk gyerektornára az iskola tornatermébe, hát rég élveztem valamit ennyire :D és milyen régen voltam sulis tornateremben... szinte jobban örültem a hullahopp karikának, a szőnyegeknek, meg a dobbantónak, mint a gyerekek :D
kurzus:
tegnap sikerült elég komoly témákról beszélgetni. sertésinfluenza, dohányzástilalom, stb. jó volt. emellett a tanár hozott egy könyvet, amire le lehetett csapni, és hazavinni elolvasni, naná, hogy én voltam az első :D regény a szörfözésről, vízről, nyárról, veszélyről és az emberi tűrőképesség határáról. banya szerint igazi ausztrál ponyva, jóóóóóaaaaaz :D
egészség:
hulladék fáradt vagyok. és nem oltatom magam sertésinfluenza ellen.

2009. november 10., kedd

kedd

A brit dolgozók mintegy fele vallja, hogy a kedd délelőtt a legstresszesebb időszak a munkahelyén - derítette ki egy új kutatás. Ez nem valódi brittudósi felfedezés, a gyomorbántalmak ellen védelmet kínáló Bimuno táplálékkiegészítő gyártóinak felmérése jutott arra az eredményre, hogy a kedd 11 óra 45 perc jelenti a legstresszesebb és legmélabúsabb időszakot a munkában ülők számára.
Ez az az időpont ugyanis, mikor a dolgozók szembesülnek a hét hátralevő részében még rájuk váró feladatokkal, és emiatt a stressz-szintjük is emelkedésnek indul. A tanulmány továbbá arra is fényt derített, hogy általában ez az a nap, mikor az emberek hajlamosabbak végigdolgozni az ebédszüneteiket, felismerve, hogy milyen sűrű hét vár még rájuk.
"Az emberek általában a hétfőt tartják a hét legrosszabb napjának, ám úgy tűnik, hogy valójában ez nem igaz, és a hétfői napon való "végigevickélés", csupán azt jelenti, hogy a kedd még rosszabb lesz, mind a munkaterhelés, mind a stressz-szint szempontjából"- mondta Graham Waters, a Bimuno gyártásáért felelős Clasado vezérigazgatója. Hozzátette azt is, hogy az emberek ma már olyan felpörgetett élete élnek, amelynek elkerülhetetlen velejárója a stressz, különösen, ha a munkáról van szó.
A felmérésben részt vevő háromezer felnőtt 53 százaléka vallotta be, hogy szívesen végiglébecolja a hétfői napot és minden tizedikük vállalta fel, hogy még feladatait is képes elnapolni, hogy helyettük a Facebookon nézegesse a hétvégét megörökítő képeket. Majdnem minden ötödik alkalmazott pedig túlórát vállal kedden, hogy így hozza be a hétfői lemaradásokat.
Míg a britek mintegy fele stresszel a munkahelyén, addig egy átlagos alkalmazott mentális és érzelmi feszültségként éli meg a napi nyolc óra munkát. Az emberek 23 százaléka minden nap idegeskedik a munkahelyén. Nagyjából ugyanekkora százalékuk a ránehezedő munka terhét tartja felelősnek a stresszért, míg minden ötödik megkérdezett egyszerűen a munkájával együtt járónak tekinti azt. A felmérésben megkérdezettek 12 százaléka a főnökét, 9 százaléka pedig munkatársait okolja a munkahelyi feszültségért.
A táplálkozási szakértőként tevékenykedő Fiona Hunter szerint, elkeserítő, hogy mennyi ember szenved a stressztől, amely nem csupán egészségtelen táplálkozáshoz, de komoly emésztőrendszeri problémákhoz is vezethet. "A megfelelő ételekről, az elegendő vízmennyiségről és a szükséges étrendkiegészítőkről való gondoskodás segít az immunrendszer fellendítésében, valamint véget vet annak a gyomorgörcsnek, mely izgatott és túlhajszolt állapotunkban tör ránk" - mondta. (MTI)
... majd mesélek...

2009. november 9., hétfő

szeretet

ma a kishölgy szépen elkrétázgatott velem az asztalnál, külön kihangsúlyozta, hogy nagyon ügyesen játszunk, és hogy ezt biztos látja a mikulás, aki majd jól megjutalmazza. mondtam neki, hogy magyarországon is van ám mikulás, és a magyar miki is lehet, hogy errefele téved, ha valóban jól viselkedünk. mondta, hogy akkor nagyon kell szeretnie majd engem, ugye?
naná.
szóval akkor idézet:
"annie braddock: ne feledd pocok, pénzért nem kapsz szeretetet.
grayer: pedig anya pénzt ad neked és én szeretlek."
(shari springer berman - robert pulcini: egy bébiszitter naplója. 2007.)
ehhhhhhhh :D

jobb

na, jobban lettem.
nem aludtam túl sokat, de mostanában megfigyeltem, hogy nincs is már szükségem a hét-nyolc óra alvásra. utána mindig levertebb vagyok, szóval most jól esett ez a kb. hat óra, amit sikerüt kisajtolnom magamból. a reggel jó volt, apu nem volt itthon, flottul működött minden, nem tébláboltunk hárman a konyhában, időben elkészültünk, a kiscsaj sem csapkodott. vele már csak este találkozom, ha hazajön balett óráról.
találtam az imént a konyhában, a teás fiókban édeskömény teát. hogy ez milyen finom... bontatlan volt, pedig már a csomagolása is nagyon csábító, meg bio is és egészséges is. ráadásul így legálisan és bódulatmentesen merülhetek el az ouzo-szerű ízélményben, ha már meló közben nem szabad kortyolgatnom a jégkockákra löttyintett kedvenc nedűmet. és mennyire furcsa, hogy az ember megérzi, mire van szüksége a szervezetének. utánaolvastam most gyorsan az édeskömény hatóanyagainak és felhasználhatóságának, és kiderült, hogy nagyszerűen alkalmazható például menstruációs görcsoldásra... érdekes, hogy épp ma ébredtem hasfájással, úgyhogy le is tudom tesztelni, hogy milyen hatással lesz rám :) csak nem kéne rászokni, és meginni anyu elől, mert tejszaporító hatása is van, így gondolom, e célból lapult a fiókban a dobozka.
és ha már a konyha szóba került, még valami: chili és vanília blogján (http://www.chiliesvanilia.blogspot.com/) találtam ezt: http://www.csillaganizs-fozoiskola.com/

"Hisszük, hogy visszahozhatjuk a családok asztalára a jó minőségű és friss, az évszaknak megfelelő alapanyagokból otthon elkészülő ételeket, az asztalok körül ülőket pedig a kulináriára igényes, a jó hagyományokat megőrző, és a világ újdonságai iránt is érdeklődő emberré, kifinomult ízlésű és tájékozott éttermi vendéggé tehetjük."

nagyon tetszik a kezdeményezés, bizisten mennék, ha otthon lennék. például a csokoládé-órára maryvel karöltve :)

2009. november 8., vasárnap

obertrum, aztán kifakadok

tegnap kikapcsolódtunk kicsit bujin-nal. elmentünk obertrumba (ez a kép a netről van, a központ körforgalom-szobrát ábrázolja; hát bocs, ma ennél izgalmasabb képre nem futja), ami kb. öt percre van seeham-tól busszal, beültünk a poko's nevű bárba és söröztünk, meg jägereztünk. jó volt már kicsit elfelejteni a mindennapi sok SZART. már elnézést. ma elég kedvetlen napom van, ami a melót illeti. hát igen, ha vasárnap is dolgoznia kell az embernek annak ellenére, hogy a szerződésben szabad hétvége szerepel... mondjuk szerepel ott még más is, ami nagyon apróbetűs, és amit nagyon el akarnak sunyítani, ahogy érzékelem, úgyhogy ma már túl vagyok a hivatalos levél írásán is a munkaügyi központnak. ha vannak fejlemények, jövök a részletekkel is. ma még külön imára is fogom hajtani emiatt a fejem, úgyhogy képzelhetitek, mennyire akarok győztesen kijönni a szituból.
tegnap eltervezgettük bujin-nal a jövő évet. ha csak a fele megvalósul, már boldog leszek. most épp nem vagyok az. blogolni sincs most kedvem, úgyhogy nem is tudom, miért álltam neki. nagyon durva hetem lesz. nem húsz órát fogok melózni, sztem nem is harmincat. dolgoztam már heti 50-60-at is, ne értsetek félre, nem a munkához nem fűlik a fogam, csak hát amikor az ember úgy érzi, hogy kihasználják, akkor a lelkesedés is elszáll pillanatok alatt. és én most ezt érzem. és nagyon komolyan számolok már vissza, hogy mikor húzhatok haza. lazítani. semmit nem csinálni. illetve épp, hogy mindent. értelmes dolgokat. magammal foglalkozni. meg a barátaimmal. meg a családdal. kissé elegem van most. nem is kissé. kib***ottul. minden nap más, de valahogy mégis monoton az egész. még ez sem lenne baj, ha ki tudnék kapcsolódni rendesen, de mivel a hétvége valamelyik napja mindig foglalt, egyszerűen nem bírok kiszakabadulni a mókuskerékből. ha/amikor visszajövök januárban, majd meglátom, hogyan alakul. bízom benne, hogy a téli szabim alatt rájönnek, hogy életképtelenek nélkülem, és talán jobban megbecsülnek. ha nem, akkor dobbantok. nem igazán tetszenek a beszólogatások, csak az a bajom. ma volt három is. (ez kábé az átlag) nem nézel ki túl jól... (gyilok-pillantás judor részéről) másokat tökre kihasználnak ám a vendéglátó családok... (mintha tudta volna, hogy mire gondolok, na de a másik meg, hogy ezt pont egy olyan hét előtt mondja nekem, amikor levegőt nem hagy venni) mész bébiszittelni a másik családhoz jövő héten? (na itt már fintorogtam is egyet, és leginkább ahhoz lett volna kedvem, hogy letépjem a fejét és beleüvöltsek a nyelőcsövén keresztül a gyomrába úgy, hogy a végbelén jöjjön ki a hang: mikor mennék, megmondanád, amikor majd' minden nap egésznapozok???)
amúgy az élet szép, csak vannak néha antiszociális napjaim, bocsika.
szombaton lesz a keresztelő. meghívtak, bár ma már azt az ajánlatot is megkaptam, hogyha nincs kedvem, nem kell mennem. napersze. csakazértis. és marha jól fogok kinézni, a legtapibb tapicuccokat veszem magamra, aztán megpukkadhat mindenki.

2009. november 7., szombat

három kívánság

a tegnapi felsorolásból kimaradt egy fontos pont, amely ma nyert megerősítést:
ha szabad napod van, akkor sem vagy szabad. jobb esetben csak este 10-kor kell cumik után kutatnod a házban, mert elkeveredtek valahova (és persze rajtad keresik, pedig aznap a gyerek közelében sem voltál, nemhogy cumiéban), rosszabb esetben pedig SZOMBATON, amikor már előtte öt napig korán keltél, és végre aludhatnál, felkeltenek, mert apu egyedül van a két gyerekkel és segíteni kell. ha hazamegyek, nem érdekel, mennyi időt kell belefektetnem, de végigjárom cecét, és megkérdezem az összes kisgyerekes anyukát, hogy hány segítsége van a mindennapokban ahhoz, hogy étel kerüljön az asztalra, ne egye meg a házat a kosz és a gyerekek is rendben legyenek. aztán gyártok itt a házban egy faliújságot, és a minden bizonnyal tanulságos számadatot ki fogom plakátolni.
amúgy meg megkérdezték, hogy mit kérek karácsonyra. kérni? semmit. kreativitás, fantázia, egy kis nyomozgatás... ennyi kell ahhoz, hogy meglepetést tudj okozni a másiknak. ja, de ahhoz idő kell, bocs. akkor itt a lista. ha a sorrend nem ez lesz, nem sértődök meg.
(swarovski toll, hogy majd a csekkfüzetemet stílusosan töltögethessem; ugg logo fülmelegítő, mert ez a színes változat nagyon tetszik; piaget karóra, mert mindig a telefonom után kutatok, hogy megtudjam, mennyi az idő. amúgy meg mindegyik a maga nemében és egyesek szemében naggggggyon drága, tehát ez a lista minden bizonnyal örökre csak egy lista marad)

2009. november 6., péntek

mire számíts, ha óper-nek állsz

- tuti, hogy mindenért téged vesznek elő. ha valami eltűnik, rajtad keresik. akkor is, ha azt sem érted, miről beszélnek, mert életedben nem hallottál még a keresett tárgyról magyarul sem, nemhogy németül, vagy soha nem is láttad, hogy létezik olyan a házban. ha valami elromlik, első körben biztos, hogy rád terelődik a gyanú, hogy elrontottad. én például ma világuralomra törtem, és az internet is miattam volt lassú. ezt csináljátok utánam!
- mindennél jobban fogod értékelni a szabadidőt, legyen az csak néhány perc, vagy adjaisten, egy egész hétvége. olyankor madarat lehet veled fogatni, ha éppen nem alszol tizenkét órákat minden megerőltetés nélkül, zárt ajtók mögött (kivédendő az előszeretettel benyitogató emberpalánták próbálkozásait), és megállás nélkül vigyorogsz, pedig tényleg nem szívtál.
- nagyon sokszor fogsz arra vágyni, hogy csak egy rekesz sör legyen a társaságod, és addig igyál, amíg már saját magaddal versenyzel, hogy ki bír többet, gyorsabban, ájulásig magába dönteni.
- kénytelen leszel hozzászokni, hogy néha téged is gyerekként kezelnek, bár a pótanyád mindössze fél évvel idősebb nálad. pl. véletlenül elfelejtenek boros poharat tenni neked a vacsihoz, ami igazán megalázó, mikor vendégek is vannak, és utólag közlik be, hogy "ihatsz ám, ha akarsz". ööööööö, oké, majd holnap, nem itthon, és nem kegyelemből.
- nagyon fogod várni, hogyha már muszáj gyerekek közt lenned, akkor se kelljen mindig utánanyúlni, rászólni, megvédeni, odafigyelni, elkapni, megmenteni, vigasztalni, fegyelmezni, etetni-itatni, pelenkázni... fektetett nyolcas. ha már muszáj köztük lenni, és nagy tételben vannak jelen, egyszerűen csak szemlélődhess és ha valami történik, ne téged vegyenek elő. hadd legyen végre csak két kezed, csak két füled, csak két szemed, és egy nyugodt lelked, amikor nem te vagy a felelős.
- ennek folyománya: amikor levelet írsz a mikulásnak/jézuskának/nyúlnak, vagy egyéb szimpatikus alaknak, tuti, hogy a "kisgyerek" sehol nem fog előfordulni a listában. a legalabb alpontban sem. egy jó darabig. ;)

lájti

az idő rohan. hamarosan kihajózom én is.

2009. november 5., csütörtök

ajándék

még mielőtt elfelejtem: ma a kis hölgytől adventi naptárat kaptam ajándékba. olyan ablaknyitogatós, csokit rejtőset. mondjuk nehezen tudom elképzelni a sarki boltban elhangzó mondatot, miszerint: figyuzz, mami, vegyünk már a juditnak is egy ilyen cuccot, hadd örüljön az arca, aztán ráadásul majd én nyomom a kezébe, hogy reménykedjen, nem csak játszani szeretek vele, ha nincs más kéznél, hanem egy kis riszpektet is érdemel a csaj, amiért elvisel a ratyi napjaimon...
a szándék a fontos, és nagyon örültem a meglepetésnek :)

kendő

nagy hordozókendő-fanatikus voltam/vagyok. most, hogy közelről látom, tapasztalom, magam is csinálom, sőt, már tökélyre fejlesztettem az utca kellős közepén, egyedül kötözést is :), egy-két gondolat azért megfogalmazódott bennem.
egyrészt ugye a jelenlegi probléma az itteni bébivel kapcsolatban: kicsit már jobb a helyzet, de amúgy elmondható róla, hogy csak a kendőben alszik. két hónapig egy tündér volt: kocsiban, gyerekülésben, kiságyban, nagyágyban, kézben, sőt, bárki kezében, bármikor elaludt. aztán valami megváltozott... sejtésem szerint az lehet a háttérben, hogy anyu visszament dolgozni, sokkal stresszesebb az élet, és ezt nyilvánvalóan a baba is érzi. anyatej sincs annyi, már megy a hozzátáplálás tápszerrel, rohanás annál inkább van, kocsiból ki, kocsiba be... ez biztos, hogy megvisel egy 12 hetes babát. szóval pár hete káosz van, mi viszont töretlenül próbálkozunk, hogy megtaláljuk a megoldást, hogy ne csak anyu legyen az egyetlen a baba számára. igen, ez nagyon hülyén hangzik. egy ekkorka embernek ki más is lehetne a legfontosabb, mint az anyukája, de hát jelen esetben alkalmazkodni kell a megváltozott körülményekhez és ahhoz, hogy anyu dolgozik. nem az én gyerekem, úgyhogy ebbe nincs beleszólásom. én is kendőzök, hogy szokjon engem is a bébi, de hát nem egyszerű eset. arra akarok kilyukadni, hogy úgy tűnik, megszokta a kendőben alvást, és most már nem nagyon akar létezni nélküle. jó dolog az, hogy csak egy helyen hajlandó aludni? nem tudom. nekem nem úgy tűnik. viszont valamilyen szinten rendszerre szüksége van neki is, ha időben ezt nem tudja megvalósítani, akkor gondolom maradt a hely, a kendő. de ez még biztos alakul a későbbiekben, szóval csak a kérdés merült fel bennem, hogy hogyan lehetne megtalálni majd az arany középutat ezzel a kendőzéssel, hogy ne legyen belőle kizárólagosság, hanem csak egy lehetőség, amikor testközelben lehetek a gyermekemmel. a választ nem tudom, csak lejegyzem ide a gondolataimat, hogy maradjon valami nyoma a későbbiekre nézve :)
a mai randim a kis úrral mondjuk aránylag jól ment. igaz, szakadt rólam a víz a végére, annyit imitáltam a lépcsőzést, amit nagyon szeret, és általában hajlandó is közben elaludni, persze csak kendőben. itthon ez oké, mert új ház, és kőből van a lépcsőház. de ma a dédinél voltunk, ahol a régi házban nyekeregnek a falépcsők, szóval a mászkálás kizárva, úgyhogy maradt a színészkedés, rugózás, égiekhez fohászkodás... meg a hasfájás elleni cseppek, amik végül megtették a hatásukat, vagy hát ki tudja, hogy mi tetszett meg a kissrácnak, netán egyszerűen csak elfáradt a sírásban ("csak" negyed óra volt, de az mostanában rekordnak számít, pár hete a nagyi és a dédi sajnos ketten nem bírtak vele, és háromnegyed órát sikerült ordítania hisztérikusan szegénykémnek), de elaludt rajtam, és durmolt is két órát.
perszeeeee, majd én is kendőzök, ha gyerekem lesz. azért ez nem olyan egyszerű, mint ahogy kívülről látszik, szerintem. mondjuk nekem van egy kis gerincproblémám, úgyhogy biztos ez is rátett arra, hogy már egy óra után csillagokat láttam, na de ha megállok, vagy leülök, egyetlenem ébredezni kezd, nem volt más alternatíva... végül megtaláltam az ülve ringatás azon pozitúráját, amiben nem fájt a derekam, és mégis akkora kilengést tudtam produkálni, hogy a kis herceg békésen hortyogott közben. szóval, hogy én hogy fogok majd annak idején vígan, mosolygós arccal hordozni, azt biza nem tudom... talán könnyebb lesz abból a szempontból, hogy túl leszek kilenc várandós hónapon, és nem egyből egy hat kilós bébivel fogom kezdeni az akciózást, hanem mondjuk egy három kilóssal. remélem, így lesz. hopsz, és ha ikreim lesznek? ... :D

2009. november 1., vasárnap

november

kirándultUNK.
mary schwitzerdütsch területen, én meg csak a szokásos helyen, a tónál. bár pár száz km választ el bennünket egymástól, de egyszerre indultunk, ugyanazt a zenét hallgattuk, kiéltük kicsit a fotózási mániánkat és végül hasonló fagyási sérüléseket szereztünk :)