2009. szeptember 30., szerda

aki ma kommentel, ...

...annak kereken három hónap múlva a kantában ez lesz a jutalma:a havat nem garantálom!
na, emberek, kis interaktivitást kérek a nagy virtuális punnyadásban!!! :)

2009. szeptember 27., vasárnap

gomorrha

Pósa Tibor: A Rendszer
Nápolyt valóban bevette a Camorra?
Magyar Nemzet, 2006. november. 18.
Dél-Itália nagyvárosában újból fellángolt a bűnözők közti erőszak. A kormány a hadsereg bevetését is latolgatta, aztán egyelőre megelégedett a rendőri erők létszámának növelésével. Az azonban biztos, hogy a gyilkosságokban szerepet játszott az a több ezer amnesztiában részesült bandatag, akik a balközép kabinet intézkedései révén nyár végén kapták vissza szabadságukat.
Sohasem látott erőszak tombol Nápolyban. „Amerre a camorra - a helyi maffia - halad, vérfolyam jelzi útját", „Pusztítóbb erőszak, mint a szicíliai testvérénél, a Cosa Nostránál" - ilyen és ehhez hasonló címekkel tudósított a nagyotmondásra a Földközi-tenger partvidékén is hajlamos olasz sajtó a campaniai városban hetek óta zajló, valóban véres összetűzésekről. Hogy miért túlzók a cikkek címei? Mert Nápoly megért már ennél szörnyűbb napokat is. Az idén a camorra által elkövetett mintegy 80 gyilkosság esetében inkább csak az a meglepő, hogy ezek nagy része az előző három hónapra esett. Különben, ha az áldozatok száma tovább nem növekedne, akár még „nyugodt évnek" is nevezhetnénk az idei esztendőt. Nem úgy 1982-t, amikor a leszámolások miatt Nápoly utcáin összesen 264 halott feküdt. Vagy a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóját, amikor az áldozatok száma három év alatt meghaladta a hétszázat. De hogy ne menjünk ilyen messze az időben: 2004 és 2005 nyara között majd háromszáz halottja volt a camorraklánok háborújának. A mostani esetek a nagy „történelmi" leszámolások esetleges előszelének tekinthetők. Valami oka azonban csak van, hogy ennyire felkapta a fejét az egész olasz társadalom a Nápolyban tapasztalható gyilkosságokra. Először is ezek a merényletek nem a rég megszokott leszámolásokhoz hasonlítanak. A „hőskorban" a rivális banda jól kiválasztott főnökét vagy tagját kellett likvidálni, profi módon, egy-két lövéssel. Most viszont többnyire motoron érkeznek a gyilkosok az ellenséges klán területére, előkapják a géppisztolyt, és szinte válogatás nélkül lövöldöznek mindenkire. A gyilkosságokat elkövetők zöme fiatal, mint mondják, most ők vívják könyörtelen harcukat a kábítószerpiac ellenőrzéséért. Az új főnökök apjuknál, nagybácsijuknál elvetemültebbek, az emberélet nekik semmit sem számít, a börtön már rég nem visszatartó erő. A hárommilliós városban az úgynevezett pitiáner bűnözés sohasem látott növekedésnek indult, és egyre brutálisabbá válik: manapság nemcsak zsebtolvajok fosztogatják a gyanútlan turistákat, hanem egyszerűen kést szorítanak bárkinek a torkához, aki letévedt a hagyományos idegenforgalmi „ösvényekről".
Hogy mégis felrázta az olasz közvéleményt a már rendszerességgel zajló nápolyi gyilkosságok sora, annak egyik oka egy könyv, amely hónapok óta vezeti az olasz bestsellerlistát. A huszonnyolc esztendős Roberto Saviano írása, a Gomorra elvezeti az olvasót a camorra mindennapjaiba, lerántja a leplet a bűnszövetkezet nyújtotta „álom" és gazdasági hatalma közti ellentmondásokról. A megjelenés óta halálosan megfenyegetett író-újságíró csak rendőri kísérettel meri elhagyni nápolyi házát. Valószínűleg jobban tenné, ha elhagyná a kikötővárost, a camorra nem egy fenyegetését beváltotta már. Mindenesetre könyve kétségtelenül szerepet játszott abban, hogy az olasz államelnök, a nápolyi születésű Giorgio Napolitano gyorsan reagált a kibontakozó bandaháborúra, sürgős cselekvést kért a kormánytól „nemcsak a bűnügyek leküzdése, hanem környezetvédelmi, szociális és kulturális problémák terén is". Hogy ennyire elfajult a helyzet, abban a jelenlegi balközép kormánynak is nagy a felelőssége. A börtönök túlzsúfoltságára hivatkozva az új kormány egyik első számú intézkedése volt, hogy amnesztiát hirdetett. Természetesen ez hivatalosan a maffiaügyekben elítéltekre nem vonatkozott. Huszonnégyezer rab szabadult börtönéből, ebből majd háromezer nápolyi illetőségű. Nem tudni, milyen bűncselekmények miatt senyvedtek a cellákban, az viszont biztos, hogy megérkezésükkel feltöltődtek a klánok, és szinte azonnal megkezdődött a leszámolási hullám. Gyilkosságok tucatjainál lehet kimutatni, hogy vagy az áldozat, vagy az elkövető frissen szabadult rab volt. Az olasz sajtóban olyan hírek is szárnyra keltek, hogy az új igazságügy-miniszternek, Clemente Mastellának, aki maga is campaniai születésű, valamilyen érdeke lehetett az amnesztiarendelet parlamenti keresztülvitelében. Több minisztertársa is támadta az intézkedést, amelyet a jobbközép ellenzék is megszavazott. Giuliano Amato belügyminiszter szerint „nehéz volt igent mondani a tervezetre". Antonio Di Pietro beruházási miniszter azt állította, hogy „amnesztia nélkül havonta ezerrel kevesebb bűncselekmény történne Olaszországban". Mindemellett a rendelet azt sugallja a törvénytisztelő polgároknak, hogy Itáliában büntetlenül lehet bűnözni. Miért vannak Nápolyban szinte évente véres maffiaharcok? A szicíliai Cosa Nostra és a calabriai N'Dragheta hierarchikus felépítésű szervezetek, tehát a főnökök főnöke irányítja a bűnszervezetet. Ennek ellenére itt is vannak leszámolások, belső gyilkosságok, de korántsem olyan gyakorisággal, mint a nápolyi maffiánál. A XVI. században kialakult camorra területi elvű szervezet, amelyben egyetlen főnök sem ellenőrizheti az egész rendszert. A családok, klánok uralkodnak a különböző kerületekben, s ez igen gyakran „határvillongásokkal" vagy esetleg újabb „hódítással", területszerző akciókkal jár. A helyi jellegből következik, hogy a bandának - bár szinte minden gazdasági tevékenységet ural területén - a tartományon kívül a bűnszervezetek közt vajmi kevés súlya van. Ennek ellenére az egyes camorrafőnökök eurómilliárdos évi bevételre tesznek szert, amelyet immár legális gazdasági tevékenységekbe fektetnek be, különösen az építőiparban, a luxustermékek forgalmazásában és a szemétüzletben. Jelenleg úgy kétszáz család uralja Nápolyt, a camorra tevékeny, „teljes állású" tagjainak számát ötezer főre becsülik. Nápolyban már nem is camorrának nevezik a szervezetet, az új neve O'Sistema, azaz a Rendszer. Ezzel is jelezve, hogy mennyire beépült a nápolyi lét szöveteibe. „Alig néhány tízezerre teszik azon városlakók számát, akik nem vállalták az együttműködést a szervezettel, akiket sohasem fizetett le a camorra, és ők sem fizettek neki, akik valamilyen formában gazdaságilag nem függnek tőle, akik nem rokonszenveznek a maffiával, akiket kulturálisan nem fertőzött meg. A camorra bevette Nápolyt" - állapította meg borúlátóan Giorgio Bocca, a helyi maffiáról szóló könyv szerzője. Állam - az állam mellett. A kiterjedt korrupció és a korrumpálható helyi politikusok révén a fejlesztési pénzek jó része elfolyik. Az adóelkerülés nemzeti sport arrafelé. A prostitúció virágzik. Több százezer nápolyi fizet rendszeresen védelmi pénzt a camorrának. A kábítószer-kereskedelemben van jelenleg a nagy pénz, de nincs olyan csempészáru, amelyet Nápolyban ne lehetne felhajtani. A párhuzamos rendszerben szinte mindent meg lehet kapni. És erre nagy is az igény, hiszen a lakótelepeken milliós létszámban élnek a szegények. Az 1960-as években hozták létre a betonkoloszszusokat, amelyekbe betelepítették a belváros népességét. Az emberek aztán itt meg is rekedtek, reménytelenül bekerítette őket a nyomor, a munkanélküliség, a kilátástalanság és a camorra. Egynegyedük munkanélküli, a számok még elszomorítóbbak, ha a fiatalokat nézzük: a 25-29 éves korosztályból 53 százalék, a 25 évnél fiatalabbak közül 65 százalék keres munkát. Olaszországban a munkanélküliség hétszázalékos. Romano Prodi kormányfő előállt a baloldali politikusokhoz illő segélytervvel: a helyi vezetők jövőre 350 millió eurós fejlesztési összeget kapnak. A város biztonságára is költenek: ezer rendőrt vezényelnek Nápolyba a 13 500 főnyi rendfenntartó megerősítésére. A helyi lap, a Corriere del Mezzogiorno főszerkesztője mondta erre: „Az elmúlt öt évben a térség 7,7 milliárd eurót kapott az európai alapokból. Ennek ellenére a munkanélküliség nem csökkent, viszont a szegénységi mutató emelkedett." Hát ezen kár lenne csodálkozni, ugyanis a szervezett bűnözésről tartott városházi tanácskozáson, amelyet éppen a leszámolások csúcsnapjaiban tartottak, csak a képviselők egyharmada jelent meg. A politikai pártok városbéli felelőseinek kétharmada inkább a Juventus-Napoli meccset választotta - a hiábavaló szószaporítás helyett.
(http://www.robertosaviano.com/documenti/9154/125/129)
még csak az ötvenedik oldalon tartok, úgyhogy nem tudok véleményt formálni, de ígéretesnek tűnik...

2009. szeptember 26., szombat

ásó, kapa, nagyharang

aki ismer, tudja, hogy nem vagyok házasságpárti. legalábbis ami a papírmunka részét illeti :D maga a gesztus viszont, hogy örök hűséget fogadok valakinek, nagyon szép dolog. talán egyszer én is képes leszek megtenni, és ha eljön az a nap, ilyen ruhát fogok viselni. álomszép szerintem. egy kis tengerpart, csak a párom, meg én, semmi cécó, se embersereg, se töltött káposzta. szerintem ez az esemény csak a hitvesi párról szól. aztán utána külön időpontban lehet nagy bulit csapni a hozzátartozókkal, barátokkal, és indulhat a duhajkodás, a zene, a tánc, meg az üres feles poharak asztallaphoz csapkodása. tán a hülye elképzeléseim miatt nem kérte még meg senki a kezem? :D

spenót az életemben

amikor egyetemre kerültem, hála a magyar szaknak, megismerkedhettem a "spenóttal". ez szakmai berkekben nem mást jelent, mint a hatkötetes, "a magyar irodalom története" címet viselő, ijesztően sok információt tartalmazó magyar szakos bibliát. küzdöttem is vele kemény hét évet. nem vagyok rá büszke, de már nem sokra emlékszem belőle. viszont ez sem vette el a kedvem az igazi spenóttól, amit én már az oviban is szerettem. a kis különc :)
azóta is naponta tudnám enni, de itt a család annyira nem kedveli, úgyhogy nagyrészt hétvégén kerül sor valamilyen spenótos étek elkészítésére, amikor enyém a konyha, és nyugodtan be lehet borítani a hófehér konyhabútort zöld plecsnikkel. ma parmezános-spenótos rakott tészta sikeredett. kénytelenek lesznek ők is enni belőle, különben a jénai napokig a helyet foglalja majd a hűtőben :)

2009. szeptember 25., péntek

"ki a f*sz az az ian, b***meg?"

áááááááááá, magyar szinkronos!!!!!!!! :D éljenéljenéljen!!! úgy imádom!!!
Rob: Na és mit játszotok? Sex Pistolst? Nirvanat? Gyerekdalokat basszusra?
Barry: Fogalmad sincs! Nem ismered azokat, akik közvetlenül hatnak ránk!
Rob: Na! Hadd tudjam meg!
Barry: Csupa német zene.
Rob: Kraftwerk? Falco, Hasselhoff?
:D

a nagy kör

a napi sétánk két útvonalon haladhat. az egyik a kis kör, a másik a nagy. jééé :) amíg anyu várandós volt, persze csak a kicsit jártuk meg naponta, nehogy a bébi kibújjon a nagy hegymászásban, de most már edzésként a nagy körön megyünk végig, amikor csak tehetjük. mezők, dombok, gazdaságok, egy vízesés, és egy kötélpálya is van a környéken. ez a látvány fogad bennünket szép időben:








2009. szeptember 24., csütörtök

kis "semmiségek"

mik is történnek mostanság?
sok-sok apróság, és már hányszor nekiálltam, hogy leírom, de aztán mindig elmaradt. na, de majd most...
visszanyertem a versenysúlyom :D nem mintha annyira kövér lettem volna, de nem éreztem már jól magam a bőrömben az utolsó pécsi hetekben. olyan 3-4 kiló rakódott rám a csudi "egészséges" életvitelemnek köszönhetően... a mindennapos hegyoldalmászás, gyerekcipelés és a sok gyümölcs-zöldségnek hála teljes öltözetben (nem lenge kombinéban), egy kakis pelenkával a kezemben vagyok 48. nájsz.
szeretnék lovagolni tanulni. el is mentem itt egy lovardába, persze kettő is van a faluban, de azt hiszem, a rosszabbat választottam. olcsó meg szép, de az oktató... egy brünhilda. életképtelenné nyilvánított a tekintetével, amikor közöltem, hogy nem lovagoltam még, maximum 3-szor életemben, azt is vagy 20 éve. ezzel kezdődött. aztán rendkívüli elfoglaltságát fitogtatva természetesen nem tudott bemenni a házba, hogy adjon egy névjegykártyát, de nagy nehezen elárulta a nevét, meg a telefonszámát. nem hiszem, hogy fel fogom hívni. csak akkor, ha holnap a másik helyen még antipatikusabb oktatóra találok. de ezt a hárpiát nehéz lesz überelni. ha más lehetőség nem lesz, nála is megpróbálok egy órát eltölteni, max seggen suhintom az ostorral, és kalap kabát.
ha már lóról van szó, akkor a túlsó oldaláról egy pár szót: oda esett át ugyanis a kedves pártfogoltam :) a kisasszonyt nem lehet levakarni rólam. délután észre sem vette, hogy kettesben maradtunk, és anyu már rég hegyet mászik az öcsivel. egész nap a nevemet kiabálta, most este már a szobámba is utánam jött, mert nem tetszett neki, hogy mára végeztem és nem vele játszom. úgyhogy azt hiszem a korábban emlegetett megszokás/befogadás problematikáját ezennel lezártnak tekinthetjük.
elfogyogattak (jajj de szép magyar szó) az otthonról hozott kozmetikumaim. így mérlegelnem kellett, hogy mi legyen, maradjak a régi márkáknál vagy váltsak. mivel itt lehet kapni a sarki boltban majdnem minden kneipp cuccot, lecseréltem mindent erre a termékcsaládra. "sebastian kneipp élete során a víz és a gyógynövények gyógyító hatásaira vonatkozó ismereteket saját tapasztalataival egyesítve szisztematikus tanná építette fel. a lelkész és természetgyógyász egy olyan életformát képzelt el, amelyben az embert, megszokott életvitelével, természetes környezetével elválaszthatatlan és kiegyensúlyozott egységként tekinti. e mellett az alkotó elemeket: a vizet, a növényeket, a mozgást, a táplálkozást és az egyensúlyt szoros összhangba állította. a kneipp név ezért nem csak a tudományosan megalapozott természetgyógyászati termékek és alkalmazások, hanem egy egységes életstílus számára szolgál."
kaptam egy csomó prospektust az önkormányzatnál, ha netán unatkoznék, el tudjam foglalni magam. halljátok, itt mindenre van lehetőség... a gitároktatástól kezdve a shiatsu-masszázson át a qigong-edzésig minden van. csak győzzem kiválasztani, mihez van kedvem, időm, pénztárcám. most épp az idővel van bajom. ki kell találnom valami szisztémát, hogy hogyan osszam be a napjaimat, mert csomó mindent szeretnék csinálni (minden héten jön valami új könyvszállítmány, és nagyon szeretnék olvasni, meg filmek is állnak itt hegyekben, plusz a németezés, meg kimozdulni, szórakozni, vaalmit rendesen sportolni, aztán néha aludni is kellene, áááááááááá), de valahogy elszaladnak mellettem a napok és a végén egyikből sem lesz semmi. és már megint csütörtök este van. kathrin azzal kezdte, mikor idejöttem júliusban, hogy higgyem el, nagyon hamar karácsony lesz. és tényleg...
erről jut eszembe: ma blogban közzétehető bizonyossággá vált, hogy három hét lesz a karácsonyi szabim. mindenkire szakítok időt, nem menekültök! :)

2009. szeptember 23., szerda

marynek. aki tudja, hogy miért épp most :)

maszk-technika

Az Üres Tér Társulat és a Francia Nyelvű Diákszínjátszásért Alapítvány képzést szervez Pécsett, melynek keretein belül az érdeklődők négy napos intenzív műhelymunka (napi 2x4 óra) során ismerkedhetnek meg a maszkhasználat színpadi technikájával.
Maszk-technika
A színház maszkkal és mozgásban levő testtel való értelmezése. Olyan színpadi technikák megismerése, melyet aztán a színész használhat az alkotásban (jelenlét, a játék motorja, a cselekvés, szereplő, tér és a partnerrel való munka rugóját képző test).
Fransoise Simon
A színész és színházpedagógus a Brüsszeli Színművészeti Egyetemen végzett. Jacques Lecoq, Grotowski és Flaszen műhelyeiben ismerkedett meg azok képzési módszereivel, járt japán és román színházi kurzusokra. Leginkább a kreativitásra épülő irányzatok híve.Brüsszelben 1985-ben alapítja első társulatát, amelyben színészként és oktatóként is tevékenykedik. 1995-ben Montrealban telepszik le: az UQAM egyetemen kutat, s ad játék-órákat. Párizsba hazatérve tudományos munkát végez, publikálja eredményeit, folytatja színészi és színházvezetői munkáját. Azóta társulatot vezet, workshopokat tart – Pécsett immár hatodjára.
Tréner: Fransoise Simon
Ideje: 2009. október 23-26.
Helyszín: Pécs, Verseny u. 19.
A képzés nyelve: francia és angol (de ha nem beszéled ezek a nyelveket, akkor sem kell aggódnod, a többiek segítenek).
A képzés díja: 20. 000 Ft/fő
Jelentkezés: Tasnádi Zsófia, Üres Tér Társulat
06-30/830-98-40
A képzésen résztvevő csoport létszáma korlátozott (max. 20 fő), az elbírálás jelentkezési sorrendben történik!
egyéb programok itt: www.urester.blogspot.com

2009. szeptember 22., kedd

átver

becsap, rászed, csal, beugrat, felültet, átejt, átráz, csőbe húz, palira vesz, félrevezet, átvág, szédít, megtéveszt, lóvá tesz, vetít, ferdít, ködösít

übercool: jean paul gaultier kids


ehhh. a homokozó legflegmább arcai...

csemege

- amilyen sok sírással és tiltakozással sikerült az első héten elpróbálni a kaja-altatást, tegnap olyan zökkenőmentesen zavartuk le a műveletet. ahogy a nagykönyvben meg van írva. sőt, ma már kézenfogva sétálás és anyu helyett engem játszópajtásul választás is volt. kemény vetélytárs vagyok, nem gondoljátok? :)
- letöltöttem egy csomó szókincsfejlesztő, meg nyelvtani anyagot a netről. gondoltam, megpróbálom az önkormányzatnál kinyomtatni, hátha sikerül, de több, mint 200 oldalról volt szó. tegnap bevittem, a leányzó, aki ott dolgozik, bocsánatot kért, hogy egyből nem tudja megcsinálni, de megígérte, hogy mára kész lesz. készítettem ma a pénztárcámat, amikor elmentem a papírokért, mert valóban szép kis csomag lett. szerintetek kértek érte egy fityinget is? ... a legnagyobb baja az volt a csajnak, hogy nagyon reméli, minden fájlt kinyomtatott és nem maradt ki semmi. az egész környéket tündérországból szalajtották?
- millióan megbotránkoztak a rammstein új klipjén. mindenki látott már pornót, most kiadták egy hivatalos klipben, és? ami a quart.hu szerint és amúgy szerintem is sokkal inkább sokkoló, az ez, barátaim:
(maga a zene nem hiszem, hogy sok emberben nyomot fog hagyni, de a klip azért ott van)

2009. szeptember 20., vasárnap

még nem gasztroblog :)

fizetésemelés-kérés mellé kedveskedés dukál. ehhh :D
kitaláltam, hogy sütök valamit a dampfgarer-ben, mert az olyan menő, meg odavagyok érte amúgy is. receptkönyv elővesz. ajjajj, semmilyen hozzávaló nincs itthon. se tojás, se élesztő, se semmi, amiből valami komolyabbat lehetne varázsolni.
aztán végre találtam egy töltött alma receptet, ami ugyebár kedvező számomra, mert nélkülözi a tésztagyúrás, kelesztés, meg egyéb - számomra még bonyolult - munkafolyamatokat. kicsit átértelmeztem az alapreceptet, mert ehhez sem volt itthon minden, sőt... kicsit mostoha körülmények között, de mégis megszülettek ők:

kell hozzá alma. egyértelmű. félbevág, magházat kiszed. a töltelékhez: kellett volna alkoholba áztatott mazsola. lehet, hogy gyerek is fogja fogyasztani, úgyhogy ez skip, és mi az, ami egyrészt literszám áll itthon, másrészt kaja kedvence? bodzaszörp!!!! mazsola beáztat. kellenek még reszelt magvak. nincs semmiféle aprítógépre hajazó szerkentyű itthon. sebaj. késsel-kézzel diót-mandulát-kesudiót aprít. őrölt fahéj. ejj, az van. marcipán... de jó, hogy nem olvastam el végig a receptet és már fél órát szórakoztam az aprítással. hoppá, de én hoztam ám otthonról szamos marcipánt, ami azóta is áll a szekrényben. gyorsan elővesz, és mindent összekever, lassú tűzön felolvaszt, és kész a massza. almákba beletölt. többféle szósz közül lehetett választani, amikkel lelocsolod az egészet, az enyém elég szegényesre sikeredett, mert tényleg nem voltak hozzávalók, úgyhogy csak bodzaszörp, cukor, fahéj összekever, ráönt, és 12 percre lyukacsos edényben be a sütőbe. lehet, hogy az alma fajtája miatt van, de sztem lehetne puhább is, na de kérem szépen magamhoz képest ez akkora teljesítmény (ráadásul tényleg finom), hogy megyek a kertbe, és szobrot állítok a gasztrotudományomnak :D

bujin

két héttel ezelőtt jött egy mongol lány a faluba au-pair-nek, ő bujin. az önkormányzatnál már találkoztunk egyszer, de igazi, csevegős-kávézós "randira" csak tegnap került sor. annyi idős, mint én, juhúúúúúúú. mégis csak több a közös téma, mint egy 19 évessel. első kérdései közt szerepelt, hogy szeretem-e a sört? :D úgyhogy jóban leszünk.
jót beszélgettünk a mongol vallástól kezdve az étkezésen át a jövőbeli tervcsökevényeinkig mindenről, de mégis a találkozás legfőbb tanulsága: fizetésemelést kell kérnem :) ő is, és a környéken amúgy minden lány (sokkal) többet keres, mint én, és ugyanaz a feladatkörük. oké, ez mondjuk az én saram, mert anno bemondtam egy összeget, amire rá is bólintott a család, fene sem tudta, hogy hogyan működik itt ez a dolog, és mondhatok akár többet is. akkor még biztosra kellett mennem. most én vagyok talán lépéselőnyben, hiszen itt vagyok két hónapja, nem lenne számukra vicces, ha lelépnék, mert nem fizetnek annyit, mint amennyi jogosan jár, és a kiscsajt megint keserves munkával egy másik lányhoz kellene hozzászoktatni. (egyáltalán nem horribilis összegről van amúgy szó, hiszen a szerződésben is "zsebpénz" címszó alatt fut a fizetésünk.)
már csak azt nem tudom, hogyan tálaljam ezt az egészet úgy, hogy ne tűnjön követelőzésnek, de mégis ott lebegjen a háttérben, hogy bizony más családok egy mukk nélkül megadják a kívánt összeget, 10 perc alatt be tudom pakolni a bőröndömet, és betöltöm valamelyik állást azok közül, amiket itt korábban hirdettem... :)

2009. szeptember 19., szombat

insomnia II.

emlékszem, volt már ilyen bejegyzés korábban is, azért kapott II. besorolást.
nem tudom, mi van. eddig erőlködtem, de nem tudok aludni. csak két kávét ittam napközben, ahogy szoktam, és a másodikat már lassan 12 órája. nem zabáltam össze semmit lefekvés előtt. mondjuk délután kummantottam egyet, de az máskor is megesik, este mégis tudok aludni úgy egytől. na mindegy. a sok szám meg időpont tiszteletére jöjjön megint egy óra... amúgy libabőrös vagyok a karóráktól, nem tudom, hogy a faliórák iránt érzett vonzalmam honnan eredhet... csengőhatású is, meg bicikliláncos is... riszpekt, ez nagyon ott van sztem.
(http://www.unicahome.com/catalog/item.asp?id=47558&PartnerID=SLI)

2009. szeptember 17., csütörtök

további öt tapasztalat

1. gyermekek esetében az ördögi és angyali viselkedés közti határmezsgye hajszálvékony. átlépéséhez, illetve az egyikből a másikba ugráláshoz pedig mindössze ezredmásodpercek szükségesek. csak győzd kapkodni a fejed.
2. ha örülni mersz annak, hogy valaki segít a konyhában a vacsoránál, megbánod. az illető ugyanis biztosan nem tudja, hogy a gyermek csak a héj nélküli uborkát eszi meg, így villámokat szóró, fáradságtól könnyes tekinteted helyére kénytelen vagy csillogó szemeket varázsolni, amikor azt látod, hogy az a bizonyos illető minden uborkát felvagdosott a salátához. hámozatlanul :S sebaj, egyesével még viccesebb meghámozni a szeleteket, ugyeeeeee? :D
3. amikor minden nagyon flott és passzol a délelőtt folyamán, az ebéd finom volt, a délutáni alvás letudva, a kocsi szépen bepakolva, indulásra készen áll mindenki, te már a kulcsot kutatod a táskádban, és zárkódnál, akkor a kis ördögfióka biztosan az ajtóban tipegve suttogja a füledbe a bűvös mondatot: bekakiltam.
4. ebből következik: hiába jár a kezed pelenkázás közben, mint a motolla, közben a másik gyerek beizzad a kis ruhájába és üvölteni kezd, amitől ideges leszel, és ezt az a bizonyos ördögfióka is megérzi, így ő is sírni kezd. ettől már te is leizzadsz, és tehetetlenül állsz a káosz közepén, miközben csörög a telefon, hogy miért is késel a megbeszélt találkozóról... egy megoldás létezik: otthon maradtok, leülsz a gyerekek közé, és együtt sírtok :D
5. ilyen és hasonló aprócska bakik ellenére jó érzés, amikor végre közel két hónap után a rád bízott kölyök, ha nem is mindig, de nagyrészt megbízik benned, érzi, hogy te miatta vagy itt, és ezt legtöbbször nem arra használja már, hogy gumimacit kuncsorogjon tőled, hanem ha tényleg a segítségedre szorul, akkor szól és te ki is tudod menteni a bajból. azért azt a szitut kihagytam volna, amikor a még nekem is félesztően magas mászókáról igen neccesen sikerült leszednem a kisasszonyt, mert a legtetején eldöntötte, hogy tériszonya van, és inkább leugrik az ölembe, mikor nem is ültem, és még legalább egy kéz kellett volna, hogy magamat és őt is stabilan megtartsam. szóval nem stabilan, de leértünk. abban pedig nagyon nehéz előrehaladni, hogyha már baj történt, velem is megossza, hogy mi és hol és mennyire és miért fáj, ne csak anyu után sírjon keservesen. eljön annak is az ideje.
no, most egy darabig megint elég a gyereknevelgetős sztorikból.

2009. szeptember 16., szerda

csak a száját figyejjjjjjed!!!


Pete Yorn & Scarlett Johansson - Relator @ Yahoo! Video
oké-oké. a leányzó hangja nulla. mínusz három.
de a dal igenis fülbemászóan tündéri. amúgy meg sztem scarlett johansson rendkívül jó színésznő, bár épp elég lehúzást olvastam már róla, amikkel nem bírok egyetérteni. plusz, ha nem lennék maximálisan elégedett a külsőmmel (pffffffffffffffffffff), akkor a plasztikai sebészemnek azt mondanám, hogy na, azt a szájat, amivel ő éldegél ezen a földön, ide az enyéim helyére, de hirtelen...

2009. szeptember 15., kedd

diszkriminatív felhívás következik

ha lány vagy és tudsz németül (nem kell perfekt, sőt, csak értesd meg magad, aztán mehetsz ingyen nyelvsuliba), akkor nálam lehet jelentkezni ausztriai au-pair munkára. két család is sürgősen utánpótlást keres a régi lányok helyére itt, seeham-tól nem messze.
szóval tidujcsavok@gmail.com a címem, dobj egy levelet és megbeszéljük a többit.

otp "rulez"

vakon higgyetek a nők lapja internetes oldalán olvasható horoszkópnak. nekem már egy ideje megmondja a frankót, sajnos ez ma is így lett. kihagytam volna... sms-t kaptam a fent említett kedves banktól, hogy éppen hol áll a tartozásom törlesztése. kedveskéim, az a nagy helyzet, hogy visszafelé haladok, nem is araszolva, hanem elég gyorsan. hiába törlesztek, az adósság egyre több lesz :S így hát mostantól mindent megvonok magamtól, legalább egy hónapig, ne számítsatok kirándulós-újruhás-újkozmetikumos-újfrizurás bejegyzésekre, csak elmélkedés lesz magas fokon. indul a kemény spórolás, hogy búcsút inthessek ennek a trágyadomb banknak.
arra meg gondolom ne keressem a választ, hogy a nekem nagynak tűnő összeg - ami másnak egy legyintést sem ér - letörlesztéséért engem miért akarnak kisemmizni, más meg, aki nagy tételben sikkaszt, és közel sem próbál annyira tisztességes lenni, mint én, vígan sütteti a hasát valami istenhátamögötti szigetecskén banánturmixot kortyolgatva, miközben maláj némberek legyezik kaviárral hízlalt testét a homokos tengerparton. FÁKKKKKKKKK!!!!!!!!!!!!!!

2009. szeptember 12., szombat

áldozat 8.

Nádas Péter: Emlékiratok könyve (részlet)

Kérdeztem, akkor most mi lesz velünk.
Ujjaival kicsit megszorította a vállamat, beleszorított valamennyi erőt magából, semmi, mondta.
A szó értelmének élét ennyi erővel lehetett eltompítani.
Én viszont koponyámnak e sajátosan viselkedő terét, melyet csecsemőkorban fejelágynak neveznek és megkeményedik, becsontosodik ugyan, ám tapasztalataim szerint a külvilág meghatározott ingereire továbbra is legalább olyan érzékenyen reagál, mintha még mindig erektől lilásan lüktető hártya lenne, bizonyos fokig érzékenyebben, mint más érzékszerveink, mert mintha csak és kizárólag barátságos és ellenséges ingerekre specializálná magát, és ezek fölfogásában aztán tévedhetetlenné válik; érezni, tudni akartam, és e valamivel a tarkó fölötti teret akaratlanul is olyan erővel szorítottam vissza a hasára, amilyen erővel ő fogta a vállamat.
És a szavakat erősen tagolva azt mondta, most értsem, félre ne értsem, nem véletlen, vagy nem tekinthető véletlennek, ha én eddig elhallgattam, amit erről gondolok, ő azonban nem szeretne beleavatkozni az életembe, nem vonja ugyan vissza, amit az előbb mondott, ez butaság lenne tőle, de befolyásolni se akar, semmiképp.
Fölnevettem rá, mondtam neki, ezen nevetni kell, mert akkor a kezdet kezdetén kellett volna jóval szigorúbban viselkednie.
Szeme környékéről a szájára húzódott vissza a mosoly, egy ideig csaknem mereven nézte a szemem, aztán a fotel támláján át magához ölelt.
Mondta, késő.
Mi késő, kérdeztem én.
Késő, ismételte elmélyült hangon.
Testünk helyzete, amint ő fölülről nézett le rám, és én alulról néztem föl rá, ahogyan hangjának illata minden szavával a számhoz ért, valamivel több biztonságot adott neki.
Kértem, mégis mondja meg, mire gondol.
Nem tudja megmondani.
Fehér inge derékig nyitva volt, s bőrének langymelege, mint valami emlékeztetőt, lehelte rám magát; a test szaga legalább annyi jelentéssel teli részletből áll, mint a szó, a hangsúly, a mozdulat, a tekintet egyetlen villanása is, csakhogy ellentétben tekintettel és hallással, a szaglás még rejtettebb és alattomosabb jelekkel dolgozik az agyban.
Mondtam, nem akarja.
Igen, nem akarja.
Karját finoman ugyan, de mégis lefosztottam magamról, így azonban még jobban fölém hajolt, mert két kezével a fotel karfáit ragadta meg és gombolatlan ingének szétnyíló szárnyai érintették, bezárták az arcomat, arcunk egészen közel került, holott én azt akartam volna, ne a testével, hanem a szájával mondja, ne a testével mondja ki annak ellenkezőjét, amit a szájával mondana és a szavakkal nem tud kimondani.
S hogy a lehetetlen követelőzésnek ne kelljen eleget tennie, majdhogynem indulatosan csókolt a számba, hagytam, de nem tehettem mást, ajkának puha melegében, ajkának kemény kis barázdái alatt is mozdulatlan maradt a szám.
Mondta, inkább csináljam a dolgom, ő is be akarja fejezni, s a csók értelme azonossá vált a szó értelmével, mindkettő lezárás akart volna lenni.
Ilyen könnyedén azért nem fogja elintézni, mondtam, miközben el akart volna menni, de fogtam a kezét.
Hiába erőszakoskodom, bármennyire is szeretné és értsem meg, szeretné, de nem tehet róla, még a következő pillanatát sem szeretné tudni, nem akarja tudni, nem érdekli, ő ilyen, émelyegne, ha nagy komolyan beszélni kezdenénk erről, és mit akarok tőle, arról csevegjünk, miként fogjuk majd átrendezni a lakást? vagy nem is rossz ötlet! netán menjünk az anyakönyvi hivatalba komoly szándékainkat bejelenteni? nagy sikerünk lenne! tervezgessünk egy szép közös jövőt? legyen elég, ami van, nem elég nekem, ha ő állandóan örül, állandóan és megállás nélkül örül, ha mellette vagyok, ha ezt akarom éppen hallani, de több nem telik, nem telik ki belőle és ne rontsam el.
Jó, de hát az előbb mégis többet, mást akart, mást mondott, nem így beszélt, és akkor miért vonja vissza mégis.
Nem vont vissza semmit, ez az én kényszerképzetem.
Mondtam, gyáva.
Lehet, de akkor gyáva.
Mert soha senkit nem szeretett, és őt se szerette senki, soha.
Nem túlságosan ízléses így beszélni.
Nem tudok nélküle élni.
Nélküle, vele, ezek ostobaságok, az ilyen kijelentések, de az imént éppen azt mondta el, hogy ő se.
Akkor meg mit akar.
Semmit.
Kezét kihúzta a kezem alól, és ez a mozdulat is pontosan megfelelt a szónak, elindult, hogy tán mégis visszatérjen a ponthoz, mely biztosnak mutatkozott még ebben a szobában, az írógépéhez, a feladathoz, amelyet kijelölt magának és el kell végeznie, a szoba közepén azonban megállt a ferdén bevágó fény alatt, valamelyest háttal nekem, ő is kinézett az ablakon, föl az égre, mintha élvezné a fény melegét, süttetné vele magát; fehér ingén áttetszett karcsú testének körvonala, a test, amelynek illata a közelségtől itt maradt velem.
Az illatban az előző éjszaka, az előző éjszakában minden előbbi éjszakát követő nappali emlékezés az éjszakákra.

2009. szeptember 8., kedd

áldozat 7.

Varró Dani: Szösz néne

Fönt a Maszat-hegy legtetején,
ahol érik a Bajuszos Pöszméte,
és ahol sose voltunk még, te meg én,
ott ül a teraszán Szösz néne.
Ott ül a teraszán
vénkora tavaszán,
néha kiújul a köszvénye.

Ott ül dudorászva egy ósdi hokedlin,
szimatol körülötte az öszvére,
hogyhogy sohasem tetszik berekedni
a nagy dudolásban, Szösz néne?
Hogyhogy a köszvény,
hogyhogy az öszvér
nem szegi kedvét, Szösz néne?

Hát, tudjátok, ez úgy van, gyerekek,
nálam csupa szösz az asztal, a kerevet,
csupa szösz a tévé, csupa szösz a telefon,
szösz van a padlón, csempén, plafonon,
szösz van a hokedlin, szösz van a nokedlin,
szösz van a hajamon, a fülemen, a szöszömön,
öszvér, köszvény, semmi se búsít,
nem szegi semmi se kedvem, köszönöm.

Futnak a Takarítók a teraszhoz,
sipitoznak máris: „Szösz néne,
Csupa szösz a függöny, csupa szösz az abrosz,
nem lesz ennek rossz vége?
Csupa szösz a nyugdíj, csupa szösz a TAJ-szám,
szösz van a porcica kunkori bajszán,
szösztelenítsünk, portalanítsunk,
föltakarítsunk, Szösz néne?”

Fönt a Maszat-hegy legtetején,
ahol érik a Bajuszos Pöszméte,
és ahol sose voltunk még, te meg én,
dudorászik a teraszon Szösz néne:
„Szösztelenítés, portalanítás,
föltakarítás? Kösz, még ne.”

:D

2009. szeptember 6., vasárnap

ha nagy leszek...

...lektor leszek.
anno egy egyetemi kurzuson ismerkedtem kicsit a tudománnyal, és már akkor is nagyon tetszett. ez azóta sem változott.
ma kifejezetten boldog voltam, mert egész nap lektorkodhattam, és végre hasznosult valamennyi a magyar szakos diplomámból: helyesírás, stilisztika ellenőrzése órák hosszat. ezt nevezik úgy azt hiszem, hogy "a tökéletes vasárnap" :D
mit csinál egy lektor?
ha hivatásos, akkor ugyebár felkérésre (nálam ez csak önszorgalom, ehhh) böngész át a lehető legalaposabban hosszabb-rövidebb dokumentumokat, könyveket, és javítja bennük a helytelenül írt szavakat, kifejezéseket, rendezgeti a bekezdéseket, formálgatja a stilisztikai és egyéb pontatlanságokat, pl. elírt évszámok, stb. szóval nagyon pepecselős munka, aminek az örömmel való végzése elvileg nem lenne jellemző rám, mivel utálom a szöszmötölős feladatokat, de valami miatt ez megfogott, és nem hagy nyugodni a gondolat, hogy ilyen területen kellene kezdenem magammal valamit a jövőben. annyira jó érzés, ahogy formálódnak a mondatok a kezeim alatt, és a végén egy tökéletes mű kerülhet az olvasó elé. ja, mert persze akkor már nem kispályázok, és egy könyvkiadónál töltöm majd be a nemes posztot, és naphosszat csak szépirodalmi művek fölött görnyedve élem boldog életemet. ahogy azt én elképzeltem...
veszélyes, mert arra jutottam, hogyha egy lektori állást sikerülne megkaparintanom magyarországon (najó, lécci-lécci pécsett), bizony mondom, arra vetemednék, hogy feladnám dédelgetett kozmopolita terveimet, és letelepednék otthon. egy időre biztos. ííííííííí...

2009. szeptember 5., szombat

bahá'í

napok óta tervezem, hogy írok egy komolyabb témáról, ami mostanság (is) foglalkoztat, de valahogy soha nem tudtam nekiállni. vártam az ihletet, sült galambot, vagy nem tudom mit.
vallásról lesz szó, előre leszögezem. akit nem érdekel a téma, ne fárassza magát feleslegesen, lehet lapozni.
maryvel agyaltunk ezen sokat: "kellene valami vallást választani". nem szó szerint kell érteni, és a kényszert sem érzem, hogy mindenképpen muszáj lenne egy gyülekezethez tartoznom, csak a késztetés van meg arra, hogyha már úgy gondolom, és hiszem azt, hogy van egy felsőbb hatalom, nevezzük istennek (a lényeg, hogy egy entitás, és nem több), akkor kell, hogy legyen egy vallás is, egy gyűjtőtégely, ami az ezzel kapcsolatos nézeteimet össze tudja foglalni. itt nem arra gondolok, hogy be szeretnék lépni bármilyen felekezetbe, ahhoz azért hosszabb ideig kell tanulmányozni és tanulni egy vallást, meg azonosulni tudni vele, csak egy megnyugtató érzésre vágytam, hogy nem vagyok egyedül a gondolataimmal, amiket a világból eddig megtapasztalt élményeim alapján összeszedegettem. és pár nappal ezelőtt megnyugodtam :D
ami pedig erre vezetett, az a bahá'í hit volt.
nem térítő szónoklat lesz, csak az alapelveket írom le ide, és ezekhez kapcsolódóan az én nézeteimet is megismerhetitek, jujj, kitárulkozás-szagú dolog ez :D akinek ezután lesz kedve még tanulmányozni a bahá'í hitet, itt megteheti magyar nyelven is: http://www.bahai.hu/
1. az igazság önálló keresése. "minden embernek joga van az igazság önálló keresésére. ez nem vak elfogadása más tanításainak, hanem saját ítélőképességével a dolgok alapos megfontolása és döntéshozatala. mivel mindenki felelős saját maga lelki fejlődéséért, nincs szükség arra, hogy más ember magyarázza el a vallási tanításokat." én egyedül zongoráztam végig sok vallási nézeten, felekezeten, és gondolkodtam el, hogy mi tetszik bennük és mivel tudok azonosulni. nem kényszerített senki, egy bahá'í vallású embert sem ismerek. ha úgy döntök majd hosszas utánajárás és tanulmányozás után, hogy fel szeretném venni a hitet, az az én egyedüli döntésem lesz, de könnyen lehet, hogy csak szimpatizáns leszek, és maradok a háttérben a csendes szemlélődő szerepében.
2. az előítéletek eltörlése. “tudjátok-e vajon miért teremtettünk benneteket egy és ugyanazon porból? Hogy egyiktek se emelkedjék a másik fölé.” ez magáért beszél.
3. az emberiség egysége. "az egység alatt nem egyformaságot értenek a bahá’iok. az emberek kulturális, képességbeli különbözősége szükséges ahhoz, hogy a világ gazdag és változatos legyen." tehát minden ember egyedi és önmagában megismételhetetlen, de mindenki egyetlen emberi fajhoz tartozik, iskolázottság, bőrszín, bármilyen más tulajdonság alapján is legyenek csoportosítva.
4. a vallások egysége. "a bahá’iok úgy tartják, hogy minden nagy világvallás isteni eredetű és egymást követő kinyilatkoztatások láncolata. mindegyik isteni akarat és cél működésén keresztül küldetett az embereknek, a kor fejlődő követelményeinek, szükségleteinek és az emberiség szellemi képességének megfelelően. ezért a bahá’iok a világ összes nagy vallásának alapítóját egyformán tisztelik és az általuk hozott kinyilatkoztatást isteni eredetűnek tartják." ezen sem kell semmit magyarázni szerintem, én legalábbis ugyanezt gondolom. krisna, jézus, mohamed, és a többiek mind-mind egy istennek a szavait osztották meg az emberiséggel, csak más korokban, tehát ha egy istentől származnak ezek a kinyilatkoztatások, a vallások egysége nyilvánvaló.
5. a vallás és tudomány összhangja. "a lelki és fizikai világ az igazság két aspektusa és mindkettő nekik megfelelő módon lehet megismerni. a hit által növekedhetünk szellemiekben, míg a tudomány segítségével haladhatunk előre anyagi értelemben." ez az egyik kedvenc idézetem, ugyanis szerintem sem szabad elhatárolódni a tudományoktól és csakis mindenre a valláson keresztül keresni a választ, a kettő megfelelő arányából viszont baj nem lehet.
6. a nők szerepe. "a bahá’í írások világosan rámutatnak, hogy szellemi értelemben nincs különbség a nő és a férfi között, és nincs alapja a nemek miatti hátrányos megkülönböztetésnek. ebből kifolyólag egyenlő jogokat és lehetőségeket érdemel mindkét nem." jobb javaslat? valaki? senki? oké.
7. a szülők tisztelete és a család egysége. ide sztem idézet sem kell.
8. az egyetemes oktatás. "ahhoz, hogy minden ember ki tudja fejezni értékeit és hasznára váljon a világnak, oktatásban kell részesülnie. ez egy részről olyan művészetben, tudományban és szakmában való jártasságot eredményez, amelyek hasznára válnak mindenkinek. másrészről nem ér semmit a tudás, ha rossz célokra használják, ezért az oktatás fókuszában nem csupán száraz információk átadása, hanem az erényekre való nevelésnek kell állnia."
9. a munkavégzés fontossága. “mindegyikőtök kötelme, hogy valamiféle foglalatossághoz fogjon, legyen az mesterség, kereskedés és hasonlók." meg merem kockáztatni, hogy nem fegyverkereskedelemre kell elsősorban gondolni... :D
10. az ember szellemi természete. "minden emberi lénynek belső szellemi valósága (lelke) van, mely a fogamzás pillanatában keletkezik és a testi halál után tovább fejlődik különféle szellemi birodalmakban. az emberi lélek isten természete után alkottatott, ezért szellemisége által képes Isten tudatos megismerésére és tulajdonságai visszatükrözésére. minél többet tud az ember elsajátítani a lelki tulajdonságokból és visszatükrözni embertársaira, annál több válik saját és más ember lelkének javára."
11. a világcivilizáció kibontakozása. "a bahá’iok hite szerint az emberi társadalom a világ egységének irányába fejlődik. a család, a törzs, a városállam és a nemzet egysége már megvalósult. a következő lépcsőfok a nemzetek világméretű szövetsége lesz." úgy legyen!
és ami az alapelvek mellett nagyon a szívemből szól:
- megosztani a hitet másokkal igenis szabad, de téríteni szigorúan tilos!!!
- nem-gyógyászati célú alkohol- és kábítószerfogyasztás tilos, étkezési megkötések nincsenek
- pártpolitikától való tartózkodás és kötelező munkavégzés törvénye
- nem szabad embertársainkat kibeszélni... ez azért nehéz :D
- tiltott a szerencsejáték
- ajánlott, de nem kötelező a házasság. jóóóóóóóóóó.
- nem szabad előítélettel tekinteni többek között a homoszexuálisokra sem!!!
- közösségen kívüli pénzt a bahá'iok nem fogadnak el a különféle tevékenységek fedezésére
- ééééés nincs mennyország-pokol blabla, zöld mezőn szaladgáló barikák és kénkövestüzesszenvedés, csak istenhez való közelség vagy távolság
ennyi lett volna. a tanulmányozást tovább folytatom, és ha van fejlemény, majd megosztom. :D

2009. szeptember 3., csütörtök

bőőőcsesséééég

jön az a fránya második is kifelé. fáj tőle a fejem, rossz a közérzetem, vacakul alszom, ezért fáradt vagyok, nem tudok rágni és nyelem a flectort. így már kicsit jobb, mint tegnap volt.
jó is történik ám... de nem merem elkiabálni, úgyhogy... erre még várnotok kell kicsit. csak pár napot :D
ja, és itt már ősz van. vagy valami olyasmi. esik, ma kifejezetten hideg is volt. kimostuk a strandcuccokat és mindent elpakoltunk. tyű... rohan az idő. azért egy vénasszonyok nyara jövő héten még jöhetne!!!

2009. szeptember 1., kedd

minden ugyanaz?!

egy mai bosszantó esemény arra sarkallt, hogy számbavegyem, miben változott az életem, mióta kijöttem külföldre. magamat megnyugtatandó (vagy ez lehet, hogy kívülről csak áltatásnak tűnik, ám legyen), szerencsére csak pozitív fejleményeket tudok felsorolni, amik az épülésemre szolgálnak, még akkor is, ha jelenleg fárasztónak tűnik néha, de az biztos, hogy hasznát veszem majd a későbbiekben, és hasonló bláblábleeeee.
hangsúlyoznám, hogy ezek a dolgok SZÁMOMRA fontosak, lehet, hogy másnak fabatkát sem érnek.
1. életmódváltás minden téren. nincs napi szinten alkoholfogyasztás, sem aktív, sem passzív dohányzás, sem zsíros ételek és fehér kenyér. érzem is a tisztulást, sajnos minden kellemetlen mellékhatásával együtt, de majd idővel ez is megoldódik.
2. babázom. épp ma panaszkodott anyu, és teljesen egyetértettem vele, hogy azt hiszi néhány férfi, és egyes gyermektelen nők is, hogy ez vicc. elkávézgatunk, elhesszelünk itthon, "babázunk". közben a szennyes magától kimossa magát, beugrik a szárítógépbe vagy ki a kötélre, vissza is mászik, ha elszállt belőle a nedvesség, sőt szól, ha éppen elered az eső. a porcicák maguktól kivándorolnak a lakás minden szegletéből, polcokról, padlóról, és a felmosófa is önálló életet él. a szemét komótosan kivonszolja magát a nagy kukáig, a virágok megöntözik magukat, az ágynemű hipp-hopp "áthúzódik", a vasalatlan pedig hogy, hogy nem, jééé: kivasalva valahogyan a szekrényekben köt ki, és lássunk csodát, össze is van hajtogatva. a gyerekjátékok a lakásban és a kertben szép rendben sorakoznak önszántukból. minden edény öntisztul a főzéshez és a terítéshez, ha valami háztartási kellék elfogy, sebaj, a kamrában magától terem új, bevásárolni sem kell. babázás? áhhh, nem számít. naponta néhányszor bárki átpelenkázza magát egy kétésfél éves ügyetlen kis kezecskéivel, felöltözik nem kifordított ruhákba és nem felcserélt papucsokba, egyedül eszik, és közben nincs disznóól körülötte, biztosan tipeg A-ból B-be, elesés, vérző térd kizárva, nincs vigasztalhatatlan üvöltés, mert a szomszéd kölyök elvette a játékát és persze esténként a naphosszat rakódó koszréteg csak úgy lepereg a gyerekről, és ahogy leteszi a buksiját, már alszik is. egy három hetes bébiről nem is beszélve, aki választékos, érthető német nyelvezettel közli minden problémáját, szobatiszta, önellátó és még édes tejillata is van. csak úgy, szoptatni sem kell, és amíg anyu a másik gyereket próbálja megnyugtatni, hogy őt is ugyanúgy szereti, mint az öcsikét, addig nem kell megnyugtatni és rávenni arra, hogy bár ösztönszerűen jelez, hogy éhes, vörösödik-lilul-feszül a kis teste, várjon már néhány élethosszig tartónak tűnő percet, aztán majd kap enni. csak ennyi egy babázás, de aki szintén benne van, az tudja, miről beszélek. és összeadva minden fenti apró részletet, annak ellenére, hogy nagyon jó dolog gyerekekkel foglalkozni, rengeteget nevetek és a nehéz pillanatok ellenére is élvezem, gondolom, főleg akkor, ha a sajátoddal törődsz, nem kis felelősségtudatot rejt magában. de erről már írtam régebben. felelősségteljes életről pedig én két hónappal ezelőtt még nem igazán beszélhettem...
3. külföld. végre itt vagyok. soha nem vágytam ausztriába, sőt... német nyelvterületre egyáltalán nem akartam jönni, nyelvvizsga ide vagy oda. aztán a sors így hozta. más táj, más kultúra, más mentalitás, pedig nem vagyok messze magyarországtól. mindig külföldön akartam élni és nagyon örülök, hogy itt vagyok. nem kell olyan problémákon rágódnom, amiken otthon kellett és már nagyon elegem volt belőlük, pl.: napi megélhetés, semmi előre tervezési lehetőség, kilátástalanság. valamerre elindultam. 6. hete vagyok itt (azt hiszem, már nem számolom:)), ennyi idő sok mindenre még nem elég: nem lettem milliomos, nem váltottam meg a világot, és "félő", hogy nem is fogom. nem ezért jöttem. hanem azért, hogy újabb tapasztalatokkal gazdagodjak, és ez már most megvalósulni látszik, elég keményen. sikeresen beilleszkedtem, belaktam a helyemet, hozzám szokott a kishölgy: ha hiszti van, már tudom, hogy nem a személyem ellen szól. ha más lány lenne itt vele, másnak is nekimenne. gyermekgondozás, háztartásvezetés, türelemjáték... ezek két hónapja még mind-mind tőlem nagyon távoli fogalmak voltak. csak a bulik, meg a diplomának örvendezés és a barátok, barátnők. lehet, hogy ahhoz képest ez az élet ingerszegénynek tűnik a blogom alapján. nem az. nagyon más, mint otthon volt, és másféleképpen jó. és remélem, még lesz ennél jobb is :)
4. új kapcsolatok. egyelőre kisgyerekes anyukákkal vagyok nagyrészt körülvéve, és már bébiszitter is vagyok egy három éves kislány mellett hetente kétszer :) egy au-pair-rel sikerült találkoznom eddig, és másik hárommal van még megbeszélve randi, amik egyelőre lógnak a levegőben, mert a leányzók nyaralnak. ők mind régebb óta vannak itt, és a szeptemberi ovi-, sulikezdésre jönnek vissza a vendéglátó-családokhoz, addig jól megérdemelt fizetett szabijukat töltik. nálam ugyebár ez másképp működött, mert épp nyár közepén kellett kezdenem, hogy mire jön a bébi, a nagyobb gyerek valamennyire hozzám szokjon. küldetés teljesítve, én majd jövő nyáron töltöm el valami melegebb helyen a szabimat :D arról se feledkezzünk el, hogy októbertől nyelviskola, ahol még több ismeretséget lehet majd kötni. nem megy minden egyszerre. napjaim (és az elején szabadnapjaim) nagy részét azzal töltöttem, hogy kaja megszokjon, körülötte lebzseltem, játszottunk, ilyesmik. ez volt az első szempont. ha nincs vele jó kapcsolatom, az egész ittlétem hiábavaló. mert akkor nem lehet velem kettesben hagyni, és nem vagyok segítség az anyukájának. még most sem tökéletes a dolog, sok idő kell ehhez. több, mint ahhoz, hogy én huszonéves fejjel valakivel a városban összehaverkodjak. olyan is lesz. és vannak régi kötődések is, pécsről, innen-onnan, akikkel szívesen tartom a kapcsolatot továbbra is. egész nap be vagyok jelentkezve msn-en, mert be van kapcsolva a gépem, és amint tudok, jövök, és izgatott vagyok, ki írt éppen ottthonról, de nem ülök itt éjjel-nappal. illetve, de: éjjel :) tesóm különféle időpontokban elérhető, ami a családi béke megőrzése miatt fontos, hogy neki mindig hírt adjak magamról. és ez így van jól. és másoknak is elérhető vagyok, annak is, akinek nem mindig van szüksége rám, de lehet, hogy majd az élet úgy hozza, hogy egyszer lesz. csak karácsonykor megyek haza (amúgy két délután bébiszitterkedés árából simán haza tudnék utazni, akár minden hónapban is, ha akarnék, de nem azért jöttem ki, hogy havonta hazaugráljak, és ez így normális szerintem), úgyhogy addig virtuális kapcsolattartó programom maximumon fog működni :)
5. pénz. régen nem volt, csak nagyrészt hitelből, meg családi támogatással éldegéltem, a fizetésem elenyésző volt. most van pénzem, és törlesztem az otthon hagyott tartozásokat. jól haladok, mindenre jut itt is, tudok félretenni, és hazaküldeni, hogy a hitelek gyorsan nullára kerüljenek, és aztán félretegyem a pénzemet, hogy végre jövő nyáron legalább két hetet görögországban süttethessem a hasam.
és ami nem változott? azon még kicsit gondolkodnom kell, és jön a folytatás.