2009. július 31., péntek
a türelem rózsát terem?
2009. július 30., csütörtök
töredező jég
kaja: oké, volt sok hiszti, sírás, hüppögés, anyu után kiabálás, főleg délelőtt, de aztán felvillant a fény az alagút végén. reggeli után segítettem a bejárónőnek kicsit törölgetni, meg porszívózni, virágokat öntözni, aztán a csajokkal elmentünk a faluba, hogy feltöltsük a mobilomat jóféle ajróval. lemenni még oké. de anyu már nem meri felfelé tolni a kiscsajt a babakocsiban, nehogy a másik véletlenül idő előtt kipottyanjon az erőlködéstől, úgyhogy naná, hogy én vállaltam magamra a nemes feladatot. ha lett volna minek (bízzunk a legjobbakban, hogy nincs) kipottyannia, nálam is biztos megtörtént volna az eset. ez a domb... vagy inkább hegy... olyan sokszázalékos emelkedő, hogy fiatalságom, fittségem (?) és nagyarcságom ellenére az égiekhez fohászkodtam már, hogy növesszenek nekem szárnyakat, mert megpusztulok, ha még két lépést kell tennem. szóval a mai biciklizés kimaradt, volt edzés így is bőven, és akkor még nem is tudtam, mi vár rám délután. de még közvetlenül ebéd előtt megkezdtük a durva szoktatást, anyu a földszinten, mi a gyerekszobában kettesben. nem ment. visítás, siviás, mindent kaptam, közvetlenül a fülembe, bár most egyéb támadófegyver nem volt, csak röpködő plüssök... szóval lájt. ebéd után következő menet: kettesben átmegyünk a szomszéd kedvenc kisfiúhoz, felix-hez játszani. lelkes háromkerekűre pattanás, mármint nem én persze, aztán riadt visszapillantás, hogy anyu nincs sehol, csak ez a hülye judit már megint, és jött a szokásos történet. na aztán bevetettük a cselt, két választási lehetőség elé állítottuk kaja-t: vagy jön velem a szomszédba (amúgy a kisfiú a mindene, úgyhogy ő lesz itt az aduász, ha már zsarolásban kell gondolkodni), vagy megy anyuval haza, és nincs játék. szegénykémet ha láttátok volna... egyik lába ide húzott, a másik meg oda... azt sem tudta, mi van, mi legyen. de hát nem lehet elég korán kezdeni a mérlegelést. végül jött velem. a gyanús pillantások persze nem maradtak el. na aztán trambulin ezerrel, meg mindenféle játékok, csúszás-mászás, állatkodás: rosszabbul néztem ki még náluk is a fűfoltos, sáros nadrágomban, zilált hajammal, mocskos körmeimmel. sebaj, annyit már elértünk, hogy amikor újra kezdődött az anyu után sírás, szépen elmondtuk neki a másik bébiszitterrel, aki felix-re vigyáz, és egy tündéri nő, jóval idősebb nálam, mondjuk kétszer annyi:), hogy most én vigyázok rá, nem kell félni senkitől. úgyhogy kezdett bújni is. hát, megértem, hogy nagy trauma neki ez a változás, anyu szoknyájától egy méternél messzebbre menni és egy kistesót is megtanulni elfogadni majd, de hát ez az élet rendje. nála kicsit stresszesebben megy a dolog, mint másoknál, mert nehezen szakad le anyuról, de... na mindegy, a nevelési elveimről nem egy nyílt blogban fogok értekezni, hanem a másik zártban, nehogy valaki kritikának vegye... szóval, eredmény: hozzám bújás, szorítás, "mintha-már-majdnem-megbízna-bennem" fíling. alakulunk. utána anyu kétszer is lelépett, csak egyik alkalommal volt sírás, de ha felix-szel nagyon ment az önfeledt játék, akkor eszébe sem jutott, hogy valaki hiányzik a társaságból:) szóval, ha kaja-t sikerül betörnöm, azt hiszem, neveléstudományi nobel-díjra leszek érdemes!!!
a nyelv: mit mondjak, nem éppen hochdeutsch-ul beszéltek ma egymás közt, és szerintem meg is lepődtek, hogy néhány viccen nevettem... :D íííííííííí, kezdem érteni, mit beszélnek. naggggyon jóóóóó :D attól még messze vagyok, hogy mindent értsek a nyelvjárásból, de fél év múlva szerintem nyugodtan kérdezhettek bármit.
hétvégén szabad leszek, salzburg-nézés induuuuul. egyedül. ugyanis melissa hívott ma, hogy skippelni kellene a találkát, mert valami szülinapi banzáj miatt dolgoznia kell. de még van egy esélyem, elnura, akit holnap felhívok, aztán csak lesz valami, hátha ő ráér egy bambira. amúgy pedig jó turistaként valami guide-ot a kezembe kapok és nekivágok fotoapparat-tal az ismeretlennek :D egyedül amúgy is jobban szeretem információszegényként nulláról induláskor egyedül feltérképezni a terepet, mert nem vonja el semmi/senki a figyelmemet, és talán lesz esélyem arra, hogy másodszor is eltaláljak egy adott helyre...
no, megyek, küzdök egyet a szárítógéppel, ti meg olvassatok :D
fordított sorrend...
és még annyit, hogy délelőtt arra is volt időm, hogy krumplis tésztát készítsek. tudom, hihetetlen, de finom lett :D mondjuk azt hozzá kell tenni, hogy akkora adagot varázsoltam magamnak, hogyha a kedves család nem segít be, akkor három napig ezt eszem ebédre és vacsorára is. pedig ez lesz, mert szerintem ők még annyira nem érzik, hogy egy szakács veszett el bennem... :)
2009. július 28., kedd
próbanap
reggae camp 2009
2009. július 27., hétfő
OK
2009. július 26., vasárnap
seeham
így vagyok a seebühnével is, bár megnéztem a programot, és most semmi nem érdekel annyira, hogy pénzt költsek rá, na de ami késik, nem múlik. www.seebuehneseeham.at/
obertrumersee
rejtély...
2009. július 25., szombat
négygenerációs séta
"imeldista"
lakáskultúra különkiadás
kathrin amúgy fehér-mániás és hobbi-lakberendező, ahogy észrevettem. ma voltunk a városban megint, és árgus szemekkel nézett be minden lakáskultúrával foglalkozó üzletbe, hátha talál valami kiegészítőt, amivel még otthonosabbá teheti a házat. szerintem amúgy ügyes. ahhoz képest, hogy sok minden fehér, mégsem steril hatású, és egy két és fél éves kislány mellett garantáltan nem is lehet az :)
2009. július 24., péntek
film
persze, ezt most halasztom...
első nap
a házat most újították fel, olyan, mintha egy három dimenziós ikea-katalógusban lennék. a szobám az alsó szinten van, alagsornak is nevezhetjük, itt van a mosókonyha is. a csaj szabadkozott, hogy ide tették a szobámat, de mondta, hogy az előző au-pair, aki kaja kicsi korában itt volt, fent lakott velük az emeleten, és szinte semmit nem aludt a gyereksírástól, úgyhogy most a földszinten van a nappali-konyha-étkező, feljebb pedig a szülői háló meg gyerekszobák és játszószoba, hogy lehessen nekem is külön életem. mobil, play station, tv, dvd, hifi, internet, laptop, de a német billentyűzet miatt inkább az enyémet használom. most biztos azt hiszitek, na, alagsor, úgysem mer majd képeket feltenni a lyukról... de nem csak egy matracot kaptam száraz kenyérrel és vízzel, hanem ezt:
2009. július 23., csütörtök
minden rendben
2009. július 22., szerda
ezotyúk a la 2nd master :D
2009. július 21., kedd
mini 50
2009. július 20., hétfő
csakúgy
2009. július 19., vasárnap
utolsó hét
2009. július 15., szerda
grrr
újabb diplomaajándék
2009. július 14., kedd
zöld hentesek
a dánok tutira betegek :D
de anders thomas jensen biztosan. az ádám almái után megnéztük egy másik filmjét is, a zöld henteseket.
1. a besorolás nem oké, ez nem vígjáték. lehet nevetni, de... olyankor elgondolkodik az ember, hogy most akkor ő is szörnyeteg egy kicsit avagy sem...
2. nincs annyi mondanivalója, mint az ádám almáinak
3. a sweeney todd modern, nem kevésbé groteszk verziója
4. kicsit zavaró volt a felirat hibája, de próbáltunk következtetni a lényegre...
5. én, a folyamatosan magas koleszterines, húst hússal fogyasztó egyén még mindig hányingerrel küzdök, ha egy hentesüzletre gondolok
5. nem csalódtam. izgalmas volt, mindig történt valami csavar, nagyon abszurd szituációk halmozódtak egymásra, a zene hátborzongató volt, és mindezek után csak remélni tudom, hogy nem ettem még embercombot...
corso bistro
7621 - Pécs, Király u. 14. Tel.: +36-72-525-198, +36-30-630-1206, Fax: +36-72-525-199
Nyitva tartás:
enoteca CORSO
- hétfő-péntek: 12-14.30 és 18.30-22.30
- szombat: 18.30-22.30
- vasárnap: zárva
bistro CORSO
- hétfő-vasárnap: 8-24