2009. február 27., péntek

zizi

tücsökciripelés - ropogtató pókok - nyámmogó tekik
---------------------------------------------------------
frissmosás-illat
---------------------------------------------------------
ma duplán klausztrofób rohamot kaphattam volna, ha hajlamos lennék rá. a liftben ugyanis be kellett másznom egy bazinagy szekrénybe, amit a munkásbácsik szándékoztak 9-szer félemeletnyit arrébb transzportálni. vicci volt. meg az is, hogy a bácsika első kérdése így hangzott: ön irodalmár, ugye kiscsillagom? talált, süllyedt. ezek szerint tényleg ennyire látszik... :D
---------------------------------------------------------
kell egy ilyen:

---------------------------------------------------------
meg egy új index: nincs már órám, de a TO f*szkodása miatt fel kellett vennem egy vk-t, csak a kód miatt, viszont előző félévben betelt a régi indexem. jól kiszámoltam, azt hittem... most egy sornyi bejegyzés miatt újat kell vennem. plusz fényképezkedni. brrr... azok mindig olyan "20év fegyház" képek, nemáááááá :(
---------------------------------------------------------
a stodal kemény, mint a tarzan talpa. öngyógyítok, juhúúúú :D

2009. február 26., csütörtök

eladom a lelkem

a btk pszicho intézetében jártam ma. önkéntes jelentkezőket kerestek tesztelésre. kisebb összegért cserébe. most csak teszteket osztottak, amit haza lehetett hozni kitöltögetni, majd le kell adni jövő héten, és utána behívnak még egy körre, amikor egy számítógépes játékban kell részt venni.
kitöltögettem a teszteket. voltak igen vicces kérdések is. ha valakinek mond valamit, leírom, milyen tesztekről van szó:
- Rosenberg kérdőív: az önértékelést méri, pl. hogy mennyire érzem magam a társadalom hasznos tagjának, hogy jövök ki magammal, meg ilyen egyszerű kis kérdések, mindössze 10 darab
- NPI: sztem ego-mérő teszt 40 lépésben, olyan kérdésekkel, hogy gyakran van-e feltűnési viszketegségem, és kb. négyféleképpen kérdezték meg, hogy szeretem-e nézegetni magam a tükörben :D
- SPSRQ: büntetés- és jutalomérzékenység teszt, itt 48 kérdés volt, például hogyha egy étteremben nem ízlik a kaja, akkor fölötte ülök-e még, amíg visszajön az egész, vagy szólok a pincérnek, hogy adja a panaszkönyvet. kb. :)
- BIS/BAS (judor értelmezésében ez a bizbasz teszt): 25 kérdés, a viselkedéses gátló és viselkedéses megközelítő agyi rendszereket vizsgálja, szorongás, impulzivitás, és hasonló tényezőket mér, pl.: szívesen próbálok-e ki új dolgokat (IGEN), vagy szeretem a megszokást (NEM), túlparázok-e mindent (NEM), szeretek-e versenyezni (ATTÓL FÜGG).
- ECR-S, 36 kérdés, ami a párkapcsolatban érvényes viselkedést nézi, hogy mennyire nyílok meg a partnernek (nanana, érzelmileg persze), mennyire vagyok ragaszkodó, mit várok el a páromtól
- ZKPQ III-H (zuckerman-kuhlman személyiségteszt): 99 tételes tesztecske, a vadállat - nyámnyila, és a köztes állapotokat vizsgálja, pl.: egyből ütök-e, ha beszólnak, vagy tán megalszik a számban a tej...
kíváncsian várom az eredményeket.

b-boy buana

kedden breakdance bemutatón (is) voltunk. külön kiemelném az egyetlen leányzót, aki nagyon jól nyomta!
a lenti videó főszereplője persze nem lépett fel, de sztem ő nagyon jó. na, nem mintha annyi táncost ismernék, de a srác néha mintha meghazudtolná a fizika törvényeit... és csak azért sem a milliószor hivatkozott jutyu-videjó jöjjön tőle, hanem egy másik:

2009. február 25., szerda

2009. február 21., szombat

orsa

külön bejegyzéssel tisztelgek még a nővérem előtt, aki készségesen jelentkezett a pók-felvigyázói posztra, így senkit nem kell elajándékoznom, sem a fagyóba tennem... :S :D

KÖSZÖNÖM!!!

sztereotípiák

mindig próbálok toleráns lenni. nem olyan gyakran sikerül, mint szeretném.
és vannak előítéleteim is sajnos, amelyek hevességét apró (vagy nagyobb) történések ide-oda billentik. néha tombolnak, néha hosszabb időre teljesen lenyugszanak.
a közelmúlt egyik véres eseménye miatt az egyik előítélet már kezdett áthajlani a tombolás irányába, aztán szerencsére elgondolkodtam, és megnyugtattam magam, hogy nem mindenki egyforma. akármilyen kisebbséghez is tartozzon. és akkor égi jelként még fel is bukkant ebből a kisebbségből egy rég látott barát, aki eszembe juttatta, hogy nem szabad általánosítani. és kritikát gyakorolni is csak afölött szabad, aki valóban megérdemli. különben meggondolatlanul ártatlan, jószándékú embereket is megbánthatok. akik tegyük fel, nem tehetnek arról, hogy adott helyzetbe kerültek. ez onnan jutott eszembe, hogy a héten nem egyszer kerültem "közelebbi" kapcsolatba hajléktalanokkal. vagy fullbüdösen ültek mellettem a helyi járaton, vagy az utcán nem hagytak békén, hogy adjak pénzt (az erőszakosoknak nem nagyon szoktam amúgy), elállták az utam, és hátráltattak. az állatira fontos és komfortos életkém szabad folyásában... amúgy segítek nekik, ha éppen tudok, de mostanában valahogy nem voltam toleráns velük. a nagyon őrült alakoktól meg persze félek is.
ma a parasztelosztónál üldögéltem hajnal fél hatkor, hatalmas csomagokkal körülbástyázva, amikor egy hajléktalan kezdett kerülgetni. nem tűnt beszámíthatónak, ezért mindig figyeltem a szemem sarkából. azt sem tudtam megállapítani, hogy nő vagy férfi. rágyújtott, és zavartan fel-alá mászkált, az apró szatyrait meg letette mellém. legyen. aztán amikor odajött hozzám, reflexből szerettem volna megkérni, hogy ne tarháljon le, és menjen máshova, mert éppen tényleg csak annyi pénz volt nálam, ami a buszra kellett. amúgy adtam volna neki. zenét hallgattam, és csak azt láttam, hogy nem egy "adjon egy huszast!" lélegzetű rövid mondat hagyta el a száját, hanem hosszan beszél, úgyhogy kivettem a fülhallgatót és visszakérdeztem, hogy mit parancsol? az alak azt kérdezte, hogy hova megyek ennyi csomaggal és hogyan tudtam egyedül kicipelni idáig. először lemerevedtem, hogy najó, majd a következő mondat biztosan a kérés lesz, hogy adjak cigit, vagy pénzt. de nem. amikor látta rajtam, hogy nem utasítom el egyből, leült mellém. érdeklődött felőlem, hogy mivel foglalkozom, meséljek a suliról, meg a munkahelyemről, és hogy "mi leszek, ha nagy leszek". úgy meglepődtem, hogy visszakérdezni el is felejtettem, de nem is kellett: elkezdett magáról beszélni a nő. ez is kiderült. hogy nő. és hogy az ötös szám uralkodik most az életében, mert öt pulcsija van, öt foga, és ötven éves. nagyon rekedt hangja volt, meg volt fázva, és még dohányzott is, meg tiszta seb volt a feje, nemrég engedték ki a kórházból, ahol azért kezelték, mert valaki fejbe rúgta... elmesélte, hogy hogy jutott el idáig, hogy kisemmizték, senkije nincs, csak a galambokkal tud beszélgetni, akkor viszont őrültnek nézik. gimnáziumot végzett, aztán férjhez is ment, de nem sült el túl jól az akció. annyira választékosan beszélt, hogy totál ledöbbentem. és nem kért pénzt. jött a buszom, és elbúcsúzott, és válaszképpen, hogy nekem mennyire tele vannak a táskáim könyvekkel, megmutatta az övét: egy dörmögő dömötör lapszámot :D
azt hiszem, ha legközelebb látom (amúgy tipikus pécsi jelenség a pályaudvaron), adok neki pénzt. amúgy 45ezer ft a havi bevétele. de bevallotta, hogy nagy részét dohányra tékozolja. az legalább jól esik neki...
nem mondom, hogy mától minden hajléktalant szeretek. és hogy mindegyik önhibáján kívül került, ahova került. de tényleg vannak szerencsétlenek, akiknek valami nagyon nem jött össze. azt hiszem, ez a kis epizód arra akart tanítani, hogy ne ítéljem el őket se elsőre. hevességem ellenére számoljak előbb háromig magamban, mielőtt kimondok valami bántót, bárkiről is legyen szó...

"csak az a fontos, hogy éber légy, mert a leckék mindig akkor jönnek, amikor készen állsz a befogadásukra, és ha figyelsz a jelekre, mindig mindent megtanulsz, amire szükséged lesz a következő lépéshez."
(coelho)

2009. február 20., péntek

a szavak most máshova kellenek

8:00. ébred. reggeli rutin. kávé. helyett tea. mosogat. marynek is tea. ON. szakdoga. jajjmégse. net. kathrin. wir freuen uns schon wenn du kommst! :D testet mos. séró. hosszúúmáááár. halacskarizskukorica. pulcsipulcsi. sálsapkakabátnapszemcsi, hehh. doki. p2. kössszzz. csá. busz. büdösbácsi. lájbröri. egyik. kedves néni. fénnyel másol. minden megvan. el se hiszi. elektroworld. kedves fiúka. settopbox. hidegszél. urán. busz. zene. little jackie. lájbröri. másik. kutató :S kutat. séta. árkád. fujj. media markt. kedves fiúka. settopbox. spur. uzsi. csoki. tejjja. 16:00. kezdődik. cipészbá. nyomi. egy óra lógás :D német-veszély. napersze. éééés? lessszarom. andor. vanbaja. clin-molla-sika-mika. sokszor. elégszer. neintsélbazdmegmertletörömakezed!!! fortyforty. 10perc. elég. kabbe. lessszarom. hajtogat. mosolyog. mászkál. uncsi. uncsi. uncsi. mocskos kéz. üveglap. zár. számol. vége. haza. ír. írír. írírír. ... ...

2009. február 19., csütörtök

a szabad döntés joga

döntésképtelen

http://www.nooka.hu/

ma épp ő a favorit, de tegnap is más volt, és két héttel ezelőtt is, és egy évvel ezelőtt is. ezért nem vettem még egyet se. terepminta, meg c-arany kilőve. ezüstben gondolkodom.
mindegyik olyan mókás!
segítsetek már! :D

2009. február 18., szerda

szemle

riszpekt jack bauernek, hogy annyi mindent csinál egy nap alatt. neki 24 óra elég arra, hogy elnökéletet mentsen, túléljen egy atomrobbanást, full véresre verve, drogfüggőként is tisztán gondolkodjon, na és persze a világbéke...
nekem semmire nem elég mostanság egy nap. nem panaszkodom, csak jó lenne mondjuk, ha beállíthatnám magam olyan funkcióra, amikor alvás nélkül is életképes maradok napokig (hetekig?), mert azt is csak időpazarlásnak tartom. viszont muszáj. meg dolgozni is, pedig arról már jobb, ha nem is beszélek. a mai teljesítményem kimerült a lelkesen fel-alá sétálgatásban, ja, meg bújócskáztam is egy kissráccal a sorok közt, míg anyuka fizetett, na és próbáltam lerázni a hülyegyereket... falra mászok tőle. belenyomul az aurámba, fogat sem sűrűn, vagy nem elég alaposan mos, de a legrosszabb, hogy oszt. végeláthatatlanul. annyira érdekel a munkahelye és a magánélete, mint a hatismeretlenes egyenletek megoldóképlete. érzékeltetem is vele. bunkó vagyok. tojok rá. nem nézek a szemébe, amit én személy szerint a legnagyobb tirpákságnak tartok, ha hosszám beszélnek. nulla. szürkeállomány mínusz három. vagy felesküdött arra, hogy kiidegel engem? lassan eléri, hogy nekifutásból kíméletlenül tökön rúgom. amúgy ellötyögök a street-ben, de így, hogy már látom a végét, hát finoman szólva: kurváranemérdekel, hogy ki mit csinál. a normális vevőket viszont még mindig megbecsülöm. ma is akadt néhány. de aki kötekedő paraszt, azzal már nem állok le. lekasszázom, amit akar, aztán hagyjon békén. régebben még védtem az igazamat, próbáltam némi logikát adagolni a fejükbe, hogy miért vegyenek impregnáló spray-t a velúrcipőjükhöz télen. most már csak azt kívánom: jól van, drágám, hidd azt, hogy át akarlak verni, (amúgy már átvertelek akkor, amikor azt mondtam, hogy nagyon jól áll az a csizma), ne vedd meg a spray-t, ne használd (pedig ez a termék tényleg jó, akárki akármit mond, én tapasztalom nap mint nap), aztán egy hét múlva gyere vissza, hogy beázott, ami nem reklamációs indok, és robbanjon szét apró cafatokra a kis hülye fejed, mert elutasít a fogyasztóvédelem. amen.
szakdolgozatok. jajj. francba a két szakkal. kommunikáción sajnos a szóbajöhető normális oktatók száma erősen a nulla felé tendál, így ájk-s óraadónál írom, nagyon jófej, és a témához szerencsére szinte senki nem ért a komm-osok közül, úgyhogy az államvizsga-bizottság összetételére már most megtenném tétjeimet. ja, hogy mi a téma? a digitális átállás problémái magyarországon, kihegyezve a tájékoztatás és információ-áramlás hiányosságaira, pl.: media markt-os fiúka bamba nézése, amikor judor odaáll, és határozottan set-top-box-ot szeretne vásárolni :D
magyar: imádomimádomimádom az emlékiratok könyvét nádastól. frappáns cím még nincs. a téma: a mű sexus-központú megközelítése, a nemtelenség megjelenítését szolgáló motívumrendszer judor által kidolgozott tipológia szerinti bemutatása, röpke kis nádas-recepció-történettel bevezetve. fincsi. :D
ezekkel küzdök éjt nappallá téve. fejben megvan minden, aprócska dolgok kellenek még, hogy mindet leírjam. mondjuk idő... értem én, most is miért blogolok inkább írás helyett? mert ehhez nem kell fitti agy. kávéznom nem szabad. és nem vagyok már este meló után mentálisan beszámítható. ilyenkor csak butulok a net előtt. nyugtatgatom magam, hogy egy fokkal jobb, mintha tv-m lenne. de nincs. és soha nem is lesz. csak olyan, amihez se antenna, se set-top-box, se semmi kütyü nem tartozik egy dvd-lejátszón kívül. véletlenül se hatoljon be egy híradó, vagy banánok közt, vagy valóság(?)show se vegytiszta agytekervényeim közé :D
közben meg már elvágyódom. de előtte még várom a tavaszt, a nyarat, a pécsről elköltözést nem annyira, de a bulikat, camp-et, diplomaosztót és még ki tudja miket nagyon. aztán integetés, és egy darabig csak a wellness :D
(erre is amen.)

2009. február 17., kedd

lélekmelengető konzultáció

a következő hetek unalmas bejegyzésekkel fognak telni. folyik ugyanis a szakdolgozatok írása. csak az. {munkahely szánalmas haldoklása és gyomorbántalmak is erőszakosan félretolva és kikapcsolva az agyból.} plusz olvasás. okosodás. jegyzetelés. könyvtár. olvasóterem. kutatószoba.
az igyekezet nem hiábavaló, a mai napon csodás, erőt adó szavak hagyták el a magyar konzulensem száját, lelkes bólogatásokkal kísérve az olvasottakat: "ha ezt így, ahogy elképzelted, meg tudod valósítani, nagyon ütni fog!"
én meg nagyon örülök!!! :D
(részletek kicsit később)

2009. február 16., hétfő

hasszán


kis kedvenc is levedlett:)
ő az első pókom, aki kb. láthatatlan korától az én nevelésem (oké, etetem, itatom, kitakarítom és ennyi, nem nagy cucc), kati próbálta trenírozni, de mivel egy-egy kurzus néha kimaradt, a kis dög nagyon elkanászodott. agresszív pszichopata. és sajnos júliustól még nincs felügyelője. lehet jelentkezni az alkalmi felvigyázói posztra... aztán egyben kérem vissza!

2009. február 15., vasárnap

hazafias

mármint a színe. amúgy majdnem bolognai. mérgező mennyiségű póráhagymával bolondítva. hús nélkül, mivel nem úgy állok a mai adag olvasmánnyal, ahogy terveztem, ezért időt kellett spórolni. persze a blogolás belefér, kunc-kunc...

2009. február 14., szombat

mentőakció

valentin-nap, mi? pfff...
na szóval a mai nap arról szólt, hogy az én nagy szerelmem, akibe három éve bele vagyok bolondulva, és féltve őrzöm minden bántódástól... feladta a harcot. nevezzük nevén a tényt: kilyukadt mindkettő. nem kicsit. nagyon. (elnézegetve a tegnapi fotodokumentációt, talán az az angyalkázás se tett túl jót neki, hülyelány!) nem találtam helyette másikat. semmi más opció nem tetszett, és amúgy is, fiú-lány, fúúúmintazállatok, csak a mi szerelmünk tiszta.
és ekkor jött az isteni szikra: zsolti. nem a béka, hanem a mister minit-es cipészek gyöngye, akinek életem végéig hálás leszek azért, hogy igen olcsóért (kunc-kunc), seperc alatt úgy megoldotta a más szaki által megoldhatatlannak titulált szituációt, hogy csak lestem. és nagyon-nagyon boldog vagyok, igggen, jaja, totális cipőmániás, de sebaj.
azon törtem a fejem, hogy fogok tudni elutazni úgy innen külföldre, hogy szelektálnom kell a cipőimet... ezt viszem, ezt nem, ezt viszem, ezt nem. én erre képtelen vagyok. aztán rájöttem, hogy ez a kisebb probléma. jobban tenném, ha azon gondolkodnék, hogy haza hogyan fogok jönni... jóféle ajróért sok puccparádé súúúúúúz lesz a bőröndben. ámám. juhúúúúúú :D

ennyit a nyárról...




2009. február 12., csütörtök

ilyesmikkel múlatom az időt...

"Ám elmondható, hogy az emberben működik egy ösztön, mely egyszerre és egy időben és minden egyes egyedben a zártság és az önmagára utaltság, és ugyanakkor a nyitottság és a más egyedekre való ráutaltság érzetét képezi; a zártság akadályozza a kapcsolódást, amit a nyitottság segít, mivel a két érzet egymástól nem elválasztható feszültségben működik az ösztön egészében.
Ha két emberi egyed egyesíti azokat a szerveit, amelyek zártságukban is működőképesek, ám mindenképpen egy másik egyedre vonatkozók, ha tehát két emberi egyed nem önmagában, nem a képzeletére vagy önkéntelen álmára hagyatkozva, hanem egy másik egyed lehetséges nyitottságában akarja föloldani vagy megszüntetni önnön zártságát, akkor a két egyed két egymással azonos elemből, nyitottságból és zártságból álló feszültségének önmagában zárt egysége találkozik.
A feszültség ebben az esetben saját nyitottságával alkalmazkodik a másik zártságának ahhoz a tulajdonságához, hogy e zártság a másikban is nyitott.
És két önmagában zárt egység belső feszültségének találkozásából egy olyan egyediségüket meghaladó közös nyitottság keletkezik, amely egyidejűleg kettőjük egybezártságának közösségét jelenti, közössé zártságukban kiléphetnek hát egyediségük zártságából, és fordítva, egyediségük nyitottsága bezáródik a közösség egymásra nyitott zártságába.
Ha így lenne, akkor ez egyben azt is jelenthetné, hogy két test találkozása jóval többet jelent, mint maga a két test, hiszen úgy vannak egymásban jelen, hogy önmaguknál jóval többet jelentenek."
(n.p.)

szóval mindenki komolyan elgondolkodhat, hogy zártságának nyitottságában mennyire tudja megőrizni mások felé irányítható nyitottságának zártságát. vagy valami ilyesmi. meg a nem is létezés és a hajló kanál, meg a mátrix. én tökélyre fejlesztettem a nemlétezésemet, legyek éppen nyitott, vagy akár zárt. olyannyira nem létezem ugyanis, hogy tegnap a fotocellás ajtó sem nyílt ki előttem a főpostán... szóval mivel nem vagyok, ti is csak egy nemlétező blogot (nem)olvastok. ennyi :D

1...

olybá tűnik, barátosnőm jelmondata (semmi sem biztos, csak a halál és a konzultáció!) már nem helytálló. tegnap megint nem sikerült megosztanom a konzulensemmel a mondanivalómat. nem én voltam a ludas. a következő találkozó pedig csak két hét múlva lesz. természetesen nem aggódom, én írok szorgalmasan, de visszajelzés nélkül nehéz megítélni, hogy milyen minőségben történik ez a firkálgatás. egy jogász mégiscsak mást követel, mint egy btk-s oktató. sokkal szárazabb, tényszerűbb, kicsit sem elrugaszkodó hangnemet kell megütnöm, ami nem mondom, hogy problémát jelent, de jobban szeretem a barokkos körmondatokat és a metaforákat, meg a túlbonyolítást. igaz, hogy az utóbbi igényemet kiélhetem a másik 40 oldalban, úgyhogy nap mint nap lubickolok az élvezetekben.
eljutottam már a központi könyvtárig is... tudni kell, hogyha az ottani olvasóterembe beteszem a lábam, akkor már világrengető bajok vannak. nem szeretem ezeket a "vendéglátó egységeket", csendesen és fegyelmezetten kell viselkedni (kivéve a btk-s olvasótermet téli vizsgaidőszakban, amikor a karácsonyfáról lehet lopkodni a szaloncukrot), ami nekem általában nehezemre esik. most sem hazudtoltam meg magam. ha nem lennék az a "leszarom mások véleményét" típus, még el is vörösödtem volna. mivel nem túl nagy koncentrációt követelő munkavégzés céljából tértem be a mumus helyre, zenét hallgattam a jegyzetelgetés közben. elmerültem a dallamokban, kikapcsoltam a külvilágot. arra lettem figyelmes, hogy a mellettem ülő srác túl gyakran kacsintgat felém, és néha mosolyog is. már majdnem elkezdtem aggódni, hogy az odaúton biztosan letojt egy madár, és most zöldesbarna, mócsingos flekkek lógnak a hajamból, azon szórakozik ilyen jól, amikor észrevettem én hülye, hogy: FÜTYÜLÖK EGY OLVASÓTEREM KELLŐS KÖZEPÉN :D gratuláltam magamnak, aztán mint aki jól végezte dolgát, hazabattyogtam.
ma pedig beadtam a jelentkezésemet a már majdnem film, de még csak szabad bölcsész szakra. aztán jól felvesznek, és majd még jobban halasztok, míg hazaérek. a megélhetési egyetemista pozíció lehetőségét nem szeretném még kizárni az életemből. :)
ma még egy durva olvasós menet jön, holnap már csak meló és kis kutatás, aztán kebelbarátnőm diplomaosztóját és a buw-os viszontlátást ünnepeljük, és végre kicsit lazulok. fél szabadnap! jupppóóóó! az élet apró örömei :D

zárhang, avagy a fütyülést kiváltó tényező:
http://www.youtube.com/watch?v=KD64UJKtUN8

2009. február 10., kedd

tükör

már évek óta át akartam tanulmányozni ezt a személyiségtípus-felosztást, de valahogy mindig elmaradt. hiányosság pótolva. nem volt nehéz magamra ismerni :D

"Az őselemek közül a kolerikus a tűz típus. - néha túl nagy lánggal is égek...
Már a megjelenése is tetterőt sugároz: tekintete nyílt, testtartása határozott. - ebben benne van a gyógytorna is, meg a best-féle vitelliformis maculadegeneratio. best... naná :D
Küzd, mint egy lovag, tekintélyes, mint egy király. „Férfi a talpán!” vagy „Céltudatos nő!” – mondják rá nemtől függően. Ő az, akire bármilyen körülmények között nyugodtan rábízhatjuk magunkat. - ez lenne a folyamatos átjáróház oka?
Amikor a kolerikus komolyan kezébe veszi a dolgokat, biztosak lehetünk benne, hogy célt ér. Vagy legalábbis megteszi, ami tőle telik, mert nem fogja vissza az energiáit. - néha már sok is belőlem, szerintem! én legalábbis néha nehezen viselem el saját magam.
Dinamizmusát heves, tartós, mély érzelmek táplálják. - amitől a férfiak sajnos megijednek... bár akad olyan is, aki nem betoji! ;)
Amikor viszont rossz passzban van, indulatai könnyen elragadják. - csapkod-dobál-tör-zúz-káromkodik-ordibál. ha nyugtatni próbálják, akkor pedig földrengés erejű toporzékolásba kezd, mint egy dedós ovis.
A nyugodtabb típusok szemszögéből nézve a kolerikus ilyenkor kifejezetten ingerlékenynek látszik, mert a legkisebb bosszúságokon is felcsattan: hajlamos erősen túlreagálni az eseményeket, és előjön belőle az öntudatos oroszlán. - na, erről beszéltem :D
Személyiségének izzása a körülötte élők szempontjából egyaránt lehet motiváló és kellemetlen is. - próbálom tolerálni, hogy nem mindenki pörög ilyen fordulatszámmal és igyekszem nyugisabb, csendesülős napokat is beiktatni. nehogy idő előtt kiégjek :)
A legtöbb helyzetben a kolerikus a kezdeményező, és fontos számára, hogy vezető lehessen. - ez nem feltétlenül igaz, csendes szemlélőként is jól elvagyok, és átadom lelkesen a vezetői pozíciót olyannak, akit érdemesnek tartok rá, és fel tudok rá nézni!
Ebben segíti, hogy kitartó, – amit elhatároz, azt mindenáron véghez is viszi. - erre mondta kedves kolléganőm, hogy Isten kegyeltje vagyok, mert eddig, ha valamit nagyon akartam, azt el is értem. általában nevetségesen rövid idő alatt... koppkoppkopp
Teljesítményorientált, kifelé forduló. Ez abban figyelhető meg, hogy egyrészt sok kolerikusnak a céljai legalább olyan fontosak – olykor fontosabbak –, mint a kapcsolatai, másrészt állandó kontaktusban van a külvilággal. Gyakran kiegyensúlyozatlan, keresi a „kalandokat" és érzékenyen reagál a rá ható ingerekre. - éljen! megyek is el innen, amint eloldozom magam az egyetem és a fogyasztói társadalom borzalma (értsd: árkád) kötelékeiből. hallo, ausland!
A kolerikus vezetési tehetsége számos pozitív adottság összességeként jelentkezik. Felfogása egy hajszálnyival (vagy kettővel) lassabb ugyan, mint a szangvinikusé, viszont megfigyelő képessége, gondolkodása alaposabb és pontosabb. - ez relatív. a megfigyelőképességgel még kiegyezek, de a gondolkodás néha nagyon nehezemre esik :)
Elméje kombinatív, figyelme a lényegre irányuló. - lásd: szigorlatra való készülődés, gyorsolvasás, 2000 oldal/nap. öööööö, már ne kérdezzetek bele, select all, delete all!!! kell a hely másnak :D
Lényegesen kitartóbb, mint a szalmaláng szangvinikus. - ez néha már erőszakosságig fajul.
Nem veszik el a részletekben, és nem sértődik meg, mint a melankolikus. - maximum magában elszid mindennek, de rá se ránts, gyorsan felejt! a kivétel pedig erősíti a szabályt!
Erős akaratú, céltudatos, érvényesülésre törekvő – szemben a flegmatikussal. A változékonyság, az optimizmus és az állandó aktivitás jellemzi. - ezért nézik hülyének mindig a városban, amikor a szürke, esős, nyálkás időben, pirosban-lilában-citromban, mosolyogva közlekedik.
Nyíltságával könnyen konfrontálódik. - ööö, akad... :S főleg kis/nagyfőnökök esetében nem szerencsés tulajdonság. előbb beszélek, mint gondolkodok, néha ez a túl nagy közvetlenség megütközést vált ki a zárkózottakból. szarügy. én már nem változom meg :) --->
A kolerikus nem szeret meghunyászkodni, egyenes gerinccel kiáll az elvei mellett. Ez mindaddig hasznos, amíg nem okoz károkat másokban a magatartása. A versengő kolerikus ugyanis jó eséllyel indul el a céljai felé vezető úton, szélsőséges esetekben viszont mindenkit versenytársnak lát. Nem egyszer a barátain is szeretne túltenni. - ilyet még nem éreztem. jobban mondva, ha botox és szilikon nélkül is laza csajként, három gyerek után is lapos hassal, mini cooper-rel, világjárt, független, szabad és sok nyelvet beszélő nőként akarok a 15 éves osztálytalálkozóra belibbenni, akkor... oké, elvesztem... ez is jellemző rám :)
Másik kapcsolatromboló hibája, hogy a gyengéi zöméről nem is tud. Pontosabban előfordul, hogy a saját gyengeségeit is mások hibájának tulajdonítja. - hoppá! ha valamiről nem tudok, tessék csak osztani. azt a jellemzőt nem sorolták ide, miszerint jól bírom a kritikát. maximum leszarom!
A kolerikus erélyes fellépése sokszor előreviszi a dolgokat. Egy jó nevelést kapott kolerikus nem hisztizik, nem viselkedik érzelgős vagy szeleburdi módon. - anyuuuuu! valamit elrontottál! nem vagyok jólnevelt. hisztizek és szeleburdi vagyok, sőt, káosz uralkodik körülöttem, ami a közvetlen környezetemet illeti, cetlik uralkodnak rajtam, amiken fontos teendők sorakoznak, hogy ne felejtsek el semmit, aztán persze a cetlit is elhagyom... meg telefont, pénztárcát, esernyőt, könyveket, ruhákat! a szentként tisztelt lábbelikkel ez viszont még nem fordult elő!
Következetes fellépése és kisugárzása miatt az emberek rögtön hallgatnak rá és elfogadják, amit mond. (Például nincs senki, aki úgy tudna kezelni egy vészhelyzetet, mint ő.)" - missz meggájvör, kunc-kunc :)

2009. február 9., hétfő

már majdnem elkezdtem szenvedni...

nem egyszerű a szakdolgozók élete.
de csak ne sírjon a szám, mert még van vajkaramellás szaloncukrom, meleg kakaóm, (nem saját, de) lakásom, támogató rokonyaim és vihogó lakótársaim!!!
ezazezazezaz!!!
douglas adams pedig tudja, mi a dörgés:
"van egy elmélet, miszerint, ha egyszer kiderülne, hogy mi is valójában az univerzum, és mit keres itt egyáltalán, akkor azon nyomban megszűnne létezni, és valami más, még bizarrabb, még megmagyarázhatatlanabb dolog foglalná el a helyét.
van egy másik elmélet, amely szerint ez már be is következett." :D

2009. február 8., vasárnap

vala az önkritikának buzgó gyakorlása, avagy judor esete a tejberizs hatású pudinggal

így jár szórakozott judor, amikor pudingot akar készíteni nagy éhségében és tovább bambul a kelleténél levegőben megdermedt fakanállal a kezében...
nem, kedveskéim, azok a darabkák nem barackok. nem is ananászok. csomók, biza, a javából. mint utólag kiderült, ehető csomók! :D
gondolom, látszik, hogy szakács/cukrász nem veszett el bennem. de a melegszendvicsem tényleg verhetetlen :D

2009. február 7., szombat

sziszüphosz

ma majdnem belefojtottam magam egy kanál vízbe!
szüttyögős feladatot kaptam a munkahelyemen. én megőrülök, ha apró kis bizbaszokkal kell szórakozni, és úgy csinálni, mintha kihívást jelentene, hogy csipogókat tűzögessek bele PUSZTA KÉZZEL olyan vastag bőrökbe, mint amilyen az én képemen van néha. káromkodtam, mint egy kocsis, csapkodtam és üvöltöztem. még jó, hogy a raktár mélyére voltam száműzve, így a társadalom semmit sem vett észre a szenvedésemből.
ha már részecskegyorsítót tudnak farigcsálni a nagyokosok, nekem ne akarja bebeszélni egy spur német, hogy nem létezik "univerzáliscsipogóbelövőüberfaszamasina"!!! csak sajnálják rá a pénzt, mint sok egyéb hasznos holmira! azt hiszik, az egyetlen laza mozdulattal való munkavégzésnél sokkal mókásabb dolog torzzá nyomorgatott ujjheggyel, 200-as vérnyomással, öngyilkos gondolatokkal szenvedni 6-8 percen át egyetlen cipővel, hogy aztán ne a varrásnál bukkanjon ki az a nyamvadt tűhegy, hanem szétszakítsak barbár módon 18ezer ft-nyi bőrt! halkan megsúgom: NEM MÓKÁS!!!

mottó?

"miként tudhatnám eldönteni, akarni, befolyásolni, hogy mit szabad és mit nem szabad nekem, ha egyszer semminek nem ismerem eredetét, hogyan tudhatnám megosztani, ami megoszthatatlan bennem? mindent szabad! igen, a legmegátalkodottabb anarchista leszek! ... mert mindig is a test anarchistája voltam, a testen kívül nincsen Isten, s csupán a végrehajtott mozdulat képes testemet megváltani, mikor érezhetem, hogy lehetőségeimnek mily végtelen bőségében vagyok.
az erkölcsötök pedig nem érdekel!
"
(n.p)

2009. február 6., péntek

január, február, itt a nyár!

tegnap a jó idő hatására eldöntöttem, hogy nekem elég volt a télből, köszönöm szépen, jöhet a tavasz!!! ezt olyannyira bebeszéltem magamnak, hogy még a mai időjárás is engem igazol! :D
szóval csudijó programokkal telt a tegnapi nap, nem panaszkodom. vettem két (meglepően olcsó) gúnyát magamnak, csak egy baj van velük, hogy nem színesek... na jó, nem tartok erről kiselőadást, mert néha túlzásba viszem a tiritarkaságot... de inkább ez, mint búskomoran, gyászszínekben slattyogni végig a városon. lehet, hogy én leszek az első ember, aki megpróbál a diplomaosztón egyezkedni a ruhatárossal, hogy ugyan, hadd húzzak már mályvaszínű talárt...
voltam szakdolgozati konzultáción a jogon. ezentúl heti vendég leszek, kár, hogy az univ már szépülésre van kárhoztatva, pedig akkor összeköthetném a kellemeset a hasznossal. no, nem mintha tegnap olyan szörnyű lett volna: a galaxis kifordult önmagából, visszafelé folyt a tejút pár perc erejéig és kiderült, hogy a konzulens nem készült fel a témából. jobban mondta belőlem és a korábban leadott dolgozat-kezdeményből... nem bántam, mert még én sem vagyok a helyzet magaslatán, de így legalább nyertem egy hetet.
köztudott (naná, csak azoknak, akik végighallgatják nap mint nap a hülyeségeimet), hogy nem ihatok kávét. mitralis billentyű, pofon!!! pedig nagyon szerettem egészen októberig, naponta kettőt mindig ittam, néha nem volt már túl kellemes a szívdobogásom tőle, na de az íze akkor is ugyanaz maradt, és pörgetett is, muszáj volt... aztán jött a dádá, tiltólista és ijesztgetés. első az egészség, nem ittam azóta egy kortyot sem. se presszót, se hosszút, se rumosat, tabu volt. a koffeinmenteset meg nem próbáltam, mert hogy biztos lónyál íze van. tegnap nem bírtam tovább, nóri készített nekem egy menteset... és pozitívan csalódtam. se szívdobogás a (nekem) megszokott 110/percen felül, se légszomj, csak kávéíz és boldogság :D
a gyomrom is alakul már. éppen ma olvastam valahol, hogy a normaflore mégsem olyan jó... fránya internet, hogy mindennek utána lehet nézni, aztán döntsd el, kinek adj igazat. már mindegy: egyrészt annyi más alternatívát javasoltak, hogy mire végigböngészném a tájékoztatókat, magamtól is meggyógyulnék, másrészt pedig kettőt alszunk, és én hivatalosan is gyógyulttá nyilvánítom magam! aztán jöhet a hortobágyi húsos palacsinta és a fekete-erdő torta. babáztam is tegnap. megint. bár más babával. kislánnyal, idősebbel. továbbra is az a véleményem, hogy hiába fogok igyekezni azon, hogy ne kényeztessem el a gyerekemet, én biza ki nem adom a kezemből egy percre sem! vagy hullafáradtan, 3 napig fürdés nélkül, kócosan, sajgó mellekkel nem ez lesz majd a véleményem? :)

p.s.: bob apánk ma lenne 64 éves! úgyhogy a kedvencem még ide kívánkozik tőle:
http://www.youtube.com/watch?v=5zTxUxFjLB0

2009. február 5., csütörtök

a hét kérdése

hogyan kell tisztelettel viszonyulni egy "vezetőhöz", aki nincs tisztában azon egyezményes rendszerrel, miszerint a BAL oldal és a JOBB oldal nem felcserélendő?!?!?!?!?!?!
{wáááááááááá,kiakasztmegőrjítnekimegyekkioktatombeszóloknemállokjótmagamértválogatottszidalmakkalilletemnyilvánosanujjalmutogatvanyálatfröcskölveösszegörnyedvekiröhögöm!!!!!!}

2009. február 3., kedd

újraolvasás

"ő pedig az ő testének templomáról szól vala." jános 2.21.

(egyik) szakdolgozatra hangolódás, nádas-újraolvasás, extázis, mert ez a könyv még mindig lenyűgöz, aztán sokadszori újraértelmezés és csapkodása az klaviatúrának... remélem...

pizsamában egész nap :D

2009. február 2., hétfő

dolgos hétfő

megszűnt a közvetlen buszjáratom cecéről pécsre. így megint máv-barát kidlánka lettem. mindig is jobban szerettem vonatozni. nem kell vadászni az oxigénre; nem kell parázni, hogy ellopják a csomagomat, és 3 hétre kaja, meg dvd nélkül maradok; és trombózist sem kapok, mert nem bírok órákon át megmozdulni a mellettem horkoló mami miatt. szóval a nap jól indult, így kitaláltam, hogy miután nálam nincs olyan, hogy hét eleje, közepe, meg vége, mert összefolyik minden a meló miatt, ma szorgos-hasznos hétfőt tartok és bőszen mosolyogva elvégzem azt a sok undorító melót, amit lentebb már említettem és hetek (hónapok, neadjisten évek) óa halogatok.
tehát porszívóztam. ez azért még belefér a "hetek óta halogatott" kategóriába, bár így is szégyenletes :S
vasaltam is, amit mindennél jobban gyűlölök. inkább egy leltár a street-ben, csak vasalódeszkát ne kelljen látnom. brrr...
rendet tettem a ruháim és piperecuccaim közt, kidobáltam a lejárt szavatosságú termékmintákat és gyógyszereket, nehogy egy rossz pillanatomban bekapkodjam mindet és ne hassanak :D
és a legdurvább, hogy szállítható állapotba hoztam minden apró kütyüt, mütyürt, papírkát, dobozkát, jegyzetet. utóbbiak közt nagyon durva dolgokra leltem, úgyhogy fénysebességgel repültek a szemétbe a kulturális antropológia, szociológia, középkori magyar irodalom és egyéb fincsi irományaim, megspékelve egy-két szerelmes(nek hitt) levéllel. fujjjj :D
most minden készen áll arra, hogy bepakoljam egy ... naigen, kisebbfajta kamionba, majd pedig hívhatom az ügyeletet, mert nővérem szívrohamot kap, hogy ennyi cuccot nem lehet már bepréselni a házba sehova.
hét év...
szép volt, jó volt, de most egy időre elég volt, azt hiszem.
már csak az kellene, hogy a barátokat egy bőröndnyi csomaggá tudjam összegyömöszölni, és vihessem őket magammal.
de amúgy is csak ijesztgetés ez a búcsúzkodás, fél évig még itt hesszelek, és utána is jövök én még a ti utcátokba, hogy egy kis szállást, egy kis szendvicset, egy kis ölelést adjatok már judornak, léccilécci :D

2009. február 1., vasárnap

asszonyom, ön nyert!

utálom ezt a mondatot hallani.
biztosan azért, mert én is dolgoztam már tele-sales ügyletekkel foglalkozó cégnél, és azonnal a feltételekre, meg az apró betűs, ügyesen elhadart vagy elhallgatott sorokra gondolok. na, de a mai pasikám kivett az észből teljesen.
anyukámat hívta, hogy nyert egy nagyon szép kerek összeget tartalmazó bankkártyát egy nyereményjátékon. az még oké, ha velem vagy tesómmal történik hasonló, mert mi küldözgetünk be ilyesmiket, de anyu...
meg is jegyeztem, a porszívót túlüvöltve a háttérből, hogy nem kell ám mindent elhinni, anyukám!
erre a "tökéletesen felkészült, hibátlan magyarsággal beszélő" férfiegyed engem kért a telefonhoz, majd felháborodva szegezte nekem a kérdéseit:
- mi a problémája, hölgyem? elmúlt már 18? miért mondta azt, amit mondott? mi nem tetszik az AJÁNLATTAL? nincs is tisztában a RÉSZLETEKRŐL!
:D képzelhetitek, milyen iramban ágaskodtak fel a szőrszálak a karomon!
elmeséltem a tisztes férfiembernek, hogy talán csöppet több beleszólásom van az édesanyám dolgaiba, mint neki, főleg úgy, hogy volt rálátásom a szakmára. azt nem mondtam, hogy magyar szakosként is lenne néhány megjegyzésem a főnöke felé, ami lehet, hogy negatív irányba mozdítaná el a telefonos üzletkötői pályáját...
minden tiszteletem amúgy a telemarketingeseké, mert én például erre egyáltalán nem vagyok rátermett. négy hónapig bírtam, és két okból hagytam ott a céget: egyrészt szerintem nem csináltam túl jól, amit csináltam, nem jelentett kihívást, bementem reggel, csak túl akartam lenni rajta, aztán este hazamentem. másrészt pedig nehéz volt elszámolni a lelkiismeretemmel. akadt olyan ügyfél elenyésző számban, akinek az ajánlatunk tényleg megérte, és örültem, hogy ilyenkor sikerült nyélbe ütni az üzletet. de a 80 és a halál közti, nyugdíjból tengődő nénikék, akik épp gyászolják az urukat, akikkel lehúztak hatvanegynéhány évet, na, ők azért piszkálták a csőrömet rendesen. nem volt probléma, "meggyőztem" én, miközben gyászolva sírt, és azt sem tudta, mi lesz vele holnap, hogy persze, hangosan mondja csak ki az IGEN-t, jó lesz az önnek, aztán egyeztessünk adatot és tákk, le is tehetettem, strigula, csá. de utána legszívesebben privátban visszahívtam volna, hogy ne haragudjon már, hogy a következő hónapban akkora számlája lesz, hogyha nincs a megboldogult urán kívül más hozzátartozója, akkor mehet segélyért az önkormányzathoz, mert nem fogja tudni kifizetni. vagy választhat: számlafizetés vagy szívgyógyszer... :S
szóval nekem ez nem ment, és ez a srác sem volt túl tehetséges.
a végén természetesen kiderült, hogy van némi ára is annak a nagy nyereménynek, az adózásról nem tudott információkat, és olyan feltételt szabott az átvételnek, ami cecei viszonylatban megvalósíthatatlan volt vasárnap dél magasságában. így hát nem örvendeztethettem meg a jól artikulált IGEN-nel, ami azt vonta maga után, hogy duzzogva kérdezte meg a nevem, majd köszönés nélkül csapta le a kagylót. gondolom aztán bőszen káromkodva jelentkezett ki szünetre, szidott el az anyámmal együtt falusi, akadékoskodó tehénnek, és gyújtott rá egy koporsószegre a friss hóval ellepett, kijelölt dohányzóhelyen...